Bementem a városba, ami azt jelenthetné, hogy eddig kint voltam belőle. Ez meg nem igaz, mert hol van még tőlünk Bp. külső határa. Mégis bementem, hiszen a Belváros környékét céloztam meg. Az Oktogonnál szálltam le a combinóról (ugye a légkondis hosszú villamos neve). Még nagyjából emlékeztem rá, hogy egykor miféle portálokkal lehetett ott találkozni. Mivel egy hentesüzlet állt a nagy körúton, a Nyugati pályaudvar közelében, villamosra szállva sorra néztem a kirakatokat, hátha még megvan. Bizony, ma is működik. Vettem is sebtében két szál lángolt kolbászt, mert arra volt megbízásom.
Oly ritkán tévedek be a főváros központjába, hogy előrelátó módon zsebre tettem a kisebbik mobilt, amellyel szintén lehet fotózni.
Hátha.
Nem is csalódtam.
Az egykor G. Eiffel-irodájában készült terv alapján megépített Nyugati pályaudvart éppen tatarozzák. A főhajó díszes teteje már elkészült, most a szélső épületszárnyak vannak felújítás alatt.
Feltűnt két dolog. Az egyik, hogy az új tervezésű épületek kialakítása tömbszerű, hatalmas üvegfelületekkel és jellegtelenséget mutat kinézetük. A régi bérpaloták felújítva egyedi arcukat mutatnák, de sokukat éktelenítenek eléjük feszített óriásreklámok. Elég szörnyű ez, noha korunkra igencsak jellemző. Az érdekek mentén születnek döntések, s ezek sokszor szembe mennek az értékekkel.
Szép lenne ez a főváros, mert sok értékes épülete van, ám nem képes szebbik arcát megmutatni, mert takarják a haszonelvű, az érdekek mentén hozott döntések hozadéka, a közönségességet felmutató óriásplakátok megjelenése.
Kár, hogy így van.
Ami pedig a feliratokat illeti, a külföldiek praktikus okokból jól eltájékozódhatnak, mert az angol szövegek dominálnak. A lengyeleknél ellenkezőjét láttam. Ott csak a szlávok érzik otthon magukat, mert minden cégfelirat lengyelül van kiszerkesztve.
***
A könyvmegállóban hagytam, amit otthagytam, s elhoztam egy Bradbury scifit, Gárdonyitól Ida regénye c. munkáját, mert az olyan lírai, olyan plátói hangvételű.
Utolsó kommentek