Mickey webnaplója

Mai témáim
1. Vége az olimpiának. Tegnap zajos ünnepség, színek és hangok kavalkádja. A magyarok létszámarányosan a világ második legsportosabb nemzete. Versenyzőink 25 éve nem szedtek össze annyi érmet, mint most: 20 db-ot. Az induló 206 ország közül a 15. helyen végeztünk az éremtábla tanúsága szerint.
Rekord ez a javából.
***
Ma tankoltam, mert a balatoni kiruccanás és lóti-futizás mára kiürítette a benzintartályt. Újra bebizonyosodott, hogy a Mitsubishi Colt sztrádára termett. Egy tank benzinnel 452 km-t tettünk meg. Városban sokkal többet fogyaszt. A fizetési cédula szerint kb. 41,5 l-t tankoltam, és 459 ft/l áron. Rekordot döntöttem így magam is. Még sose fizettem egy tank benzinért 19 000 ft-ot. Most igen. 
El is tettem könyvjelzőnek e tényt tanúsító cédulát. Van miből fizetni, mert emelkedik a nyugdíjunk, és emelkednek a költségek. Infláció van. Nem igazán értem a hasznát, de biztos van neki. Úgy fogunk járni, mint a lírával az olaszok, vagy mint a franciák a frankjukkal. Egyszer csak új formátumra tértek a nemzetek, mert értelmetlen volt a milliós fizetés és a sokszámjegyű kifizetés minden tételért. Nem is látom át, hogy hogyan beszélhetünk forintról, amikor évek óta nincs érvényben sem az egyforintos, sem a kétforintos. Az ötös még igen, de kapni nem lehet érte semmit. Nem is beszélek akkor az aprópénzről, a fillérről.
Hol van az már!
***
Hogy milyen a jó nyári zuhé?
Sok mindentől függ.
Amikor a nyaraló szárazából nézünk farkasszemet a viharos széllel érkező zivatarral, akkor élvezzük a kontrasztot a biztonságos hely és a kemény szeles-vizes ostrom között.
Amikor a Balaton partján az elborult eget látva tudván tudjuk, hogy vihar fog lecsapni, és mozdulunk, de nem elég hamar, akkor a strandról hazafelé útközben ömleni kezd az eső. Bőrig ázol. Az alsógatyád is vizes (azért nem mentél a vízbe csak térdig, mert nem hoztál úszónadrágot). Eltartod bőrödtől a trikódat, hogy ne hűtsön a zuhogó lé, sajnálod, hogy szemüveglencséid előtt nincsenek ablaktörlők… Végre berohansz a házba ruhát cserélni, majd jön a telefon, hogy a strandon-maradtakért kellene menni. Bevágod magad a kocsiba, s rájössz, hogy a kaput valaki bezárta. A zuhéban kinyitod, elázol, nem törődsz vele, húzol a strandra, felveszed a hat-hét ottrekedtet, begyömöszölöd a kocsiba és hazaviszed őket ötszemélyes autóddal. Nos, akkor az érzed, vagány kalandban volt részed.
Amikor videóra veszed a villámokkal, mennydörgésekkel tarkított zivatart, sajnálod, hogy éppen egy közeli villámkisüléskor nyomtad ki az exponálógombot, amikor a hatalmas csattanás épp csak elkezdődött.
Mikor eljön az augusztus, és a gyengülő hidegfront sűrű, ám távoli villámokkal szórakoztat, sajnálod, hogy nem jött közelebb a zivatar hozzátok. Úgy tapasztalod, olyan ez a zuhé, mint egy fogatlan oroszlán. Aztán megnézed a tévéhíradót, s látod, hogy másutt az autók szügyig állnak a hömpölygő áradatban, s egymáshoz koccannak, a jégeső után látod a kárvallottak kezében a teniszlabda nagyságú jéggolyókat, akkor azért nem bánod, hogy mégsem jött közelebb az a fránya zivatar. Márcsak azért sem, mert a számítógépek és a tévé csatlakozóját nem húztad ki a dugaljból, s ugye vágod, hogy egy házba csapó villám milyen hatalmas károkat képes okozni.
Idén volt ilyen vihar is, olyan zivatar is, közeli zuhé, távoli zápor. Élünk, s hála Istennek megkímélt bennünket az időjárás a szélsőségességektől. Empátiával gondolunk azokra, akiket nem kímélt meg.
Jut eszembe. A híradókban néha hallani, hogy ma volt az év legmelegebb napja. Azonnal  megmorgom: Igen, eddig. Ki tudja viszont, hogy mit hoz még a nyár?
A gondolattal nem vagyok egyedül. Prokopnál olvasom: „Az év eleje nem dönthet az év végéről.”
Valahogy így van ez.