Mickey webnaplója

A közelmúltban írtam a kitüntetések lélektanáról, fogadásáról, felajánlásáról. Tovább gondolva a dolgot eljutottam a szentjánosbogártáborok harmonikáiig.
Röviden.
A táborok végén az egy csoportba tartozók nevével mindenkihez eljut sorban egy üres lap, amire egy-két sorban feljegyzi, hogy a név gazdájának milyen jó tulajdonságát ismerte meg, mit köszön neki. Majd behajtja a papírt és továbbadja. Mindenki mindenkiről ír. Az írások csak a név gazdájához jutnak el, akinek – gondolom – roppant jól esnek a köszönő szavak, és elelcsodálkozhat azokon a visszajelzéseken, amelyek jó tulajdonságait veszik számba.
Ilyesféle harmonika jönne össze az idők során, ha a publicista, a blogger, összesöpörné azokat a pozitív visszajelzéseket, amelyeket hozzá intéztek mások. (Van, aki rendre leközli ezeket – a kritikus megjegyzéseket is.)
Ugyanaz történne, mint Kabos egykori kabaré jelenetében. K. Laci, a szerelő minden nőt nagyságos asszonynak titulál. Kérdőre vonják érte: Nahát, de ilyet – szocializmusban … Mire Kabos: Ha egy nő nagyságos asszony volt negyvenöt előtt, és én megemlékezem róla, örül neki. Ha meg nem volt az, még jobban örül neki.
Valahogy így van ez.
Most kivételesen néhány nekem szóló dolgot megosztok azzal, hogy az embernek önérzetére applikált ékkövekként hatnak ezek – vagy, mert megérdemeltem, vagy mert nem, de tudom is én, hátha mégis…
Nézzünk néhányat:      
- Kézszorítás a különlegesen magas szintű gondolataidért…
- Mick után mindig nehéz újat írni egy adott témáról.
-  Halas vagyok a hibak jelenteseert.
- Köszönöm ezt a kis kínai tusrajzot. (Kicsi, de remek.) Elteszem emlékbe, s alkalmasint elő fogom venni. 
- Nagyon jól esett a segítséged!
- Ojjé! Köszi!!
- Köszönöm a beszámolót!!!
- Nagyon köszönöm – ezt így valóban senki más nem mondhatta volna. 
- Mikulás! Isten éltessen! Áldjon meg az Úr szép népes, egyre szaporodó Családoddal. Ma déli misémbe foglallak.
- Great image! Dada.
Most elszegem azzal, hogy ideidézem Sárközi Márta örökbecsű kritikáját, aki egyik levelében említi: „meglátogattuk Liptákékat… ahol minden tenyérnyi falfelületen képek vannak, hogy Gabusnak szeretettel Bernáth Aurél, Gabusnak hálából Egry József és Gabusnak hódolattal Leonardo da Vinci.”
Hát igen. Erről van szó. Az önfényezés indulata az emberrel egyidős valami.
Azért általában kerülöm anélkül, hogy hamis alázatosság űzne távol tőle.
Most az egyszer kivételt tettem. 
Ígérem: soha többé!
***
Cs.-t sikeresen megműtötték. Deo gratias!
***
Ennyi véletlen nincs.
Ebédnél kérdezem M. unokát, hogy volt-e a Pompidou központban, s hogy tetszik neki. Igennel válaszolt, és azt mondta, hogy leginkább nihilizmussal szembesült. Így inkább a Louvre-ot szereti látogatni. Kedvence Caravaggio, de nagyon kedveli a régiek közül H. Boscht, az újabbak közül meg S. Dalít. Még beszélgettünk, amikor T. azt mondta, hogy szeretné nekiadni Bosch albumunkat. M. örömmel vette a mesterről szóló képes monográfiát. Este nézem a tévét. Egy spanyol dokumentumfilm ragadja meg figyelmemet. S. Dalí életéről szól. Együtt néztük végig. 
Nincsenek véletlenek. Olyan gondviselésszerű volt az egész.