Mickey webnaplója

Felejthetetlen napok után vagyunk.
A Szent István-könyvhét megnyitója,
a bazilika előtti sokadalom,
a margitszigeti családinap találkozásai,
a N.közi Eucharisztikus Kongr. vasárnapi pápai zárómiséje felejthetetlen élménye,
a régóta húzódó regnumi csoporttalálkozó megvalósulása,
s tegnap Soma =(Somogyi Sándor) gyémántmiséje a budakalászi Szent Kereszt felmagasztalása-templom búcsúnapján.
Lakonikus életrajza:  
„Somogyi Sándor született Szegeden, 1937. február 7.,
szentelték Budapesten, 1960. március 19.
Egyházi beosztás nélkül 1960–92, közben
szabadságvesztés 1965–66, és 1970–74,
kisegítő lelkész Bp.-Józsefvárosban 1992–2012.
Nyugállományban 2012. augusztus 1-től.”
Közöm:
Gyalogos és kerékpártúrák együtt, regnumi fiatalokkal.
Nyári táborozások asszisztensként éveken át különféle hazai hegységekben.
Együtt gondolkozás a regnum jövőjéről.
Egy epizód: „Soma, te mit csinálsz itt?” – így Kisberk püspök Budakalászon a szoc. időkben.
„Rendetlenkedem” – hangzott a válasz.
„Csak rendetlenkedjél továbbra is, bár megvédeni nem tudlak.”
Igen, Ilyen világot éltünk.
Két regnumi perben ítélik el, soha nem fogadta el bűnösségét, mivel nem is volt az (szervezkedés, államellenes összeesküvés). Természetesen rehabilitálták a koncepciós perekben való ismételt elítélése miatt.
14-én az ő tiszteletére telt meg a karcsútornyú templom. Jó volt vele és tisztelőivel, ismerősökkel és barátainkkal találkozni.
A templomhoz fűződő személyes élményem, egy fiatalkori böjti elmélkedés éjszakai virrasztás során. regnumi szervezésben.
Szép volt,
felemelő volt,
rég volt,
igaz volt.