- Olvashatnék kedvemre, csak azt kellene kitalálnom, hogy mivel kezdjem.
- Nézhetnék tartalmas videókat, pl. a NEK előadásait, de vajon melyikkel kezdjem.
- Ehetnék spagettit vadasmártással oldalassal, ehetnék fagyit, vagy zacskós tésztalevest garnélaízesítéssel vagy darakását. Utóbbival kezdem (da rakása, azaz tejbegríz).
- Írhatnék az öreg sofőrök alkalmassági vesszőfutásáról, mely határidőket szab, de melyek az eü leterheltsége vagy rendszere miatt (ki tudja, melyik) csaknem teljesíthetetlen. Ha bevonnák a jogosítványomat, akkor ezután csak biciklivel okozhatnék baleseteket. A rolleresekre, az, elektromos biciklivel, sőt egy-kerekűvel száguldozókra semmiféle megszorítás nem vonatkozik. A fene érti ezt.
- Írhatnék a világszerte dívó parlamenti választások körül erősödő hisztériáról. Két dolog lehet veszedelmes a globalista háttérhatalom miatt a jelenlegi kormányra, ha veszít és ha nyer. Az erőszakos koloncoktól vajmi nehezen szabadulhat. Undorító és igen unalmas naponta szembesülni azokkal a pokoli manőverekkel, melyekkel szembe találkozom nap mint nap. Persze utoljára a remény hal meg.
- Írhatnék a könyvélményeimről, de először olvasni kellene.
- Vagy arról, hogy késik az újabb megbízásom (lektori munka volna). Éreztem én ezt minden bizalmam ellenére.
- De az is érdekes, hogy M. unoka intenzív magyar tanfolyamán haladgat a nyelvismeretben. Jót nevetett a viccen, mely így hangzik. Doktor úr, nem tudok menni. Na ne, mondja! Akkor hogy jött ide? Jönni tudok, csak menni nem. (A franciában nincs két ige erre a mozgásnemre.) Megjegyzem, M. egy alkalommal említette, hogy sajnálta, mennyi poént mondok, melyeket nem ért, és melyeket nagyon nehéz lefordítani. Most örül, hogy egyre több jókedvű mondást megért.
- Mit is írhatnék? Csak így tovább, csak így tovább.
***
Meglepetéssel olvasom: Kb. nyolcvan éves sógorom, akiről évtizedek óta semmi hírem nem volt, a föld túlsó végén megszólal és üzen az alapítványt támogató soraival. Ezt írja: »A Védett Társadalom Alapítvány megalakulására mérhetetlen szükség volt. Tűrhetetlen, ami a világban megy. Minden gondolkodó embernek fel kell állni, mert "vétkesek közt cinkos, aki néma." 25 éves koromig otthon éltem, azóta Ausztráliában, néhány évet Dél-Afrikában és Rhodesiában. "Szabad ésszel nem adom hitvány módon a szolga ostobát." Otthon is, idegenben is ez vezetett.« (Czakó László, Sydney)
Hihetetlen az ő következetessége. Tényleg ilyennek ismertem meg 1956 után.
2021.09.17. 04:19 emmausz
A bőség zavara a rajtam uralkodó érzés
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3516691300
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek