Mickey webnaplója

- Írj! – hangzott a jegyzetelésre való felszólítás gimnazista korunkban. De tanár úr, otthon hagytam a füzetemet.
- Akkor írj a falra!
- De a tollamat is otthon felejtettem.
- Akkor írj az ujjaddal a falra! De írj! Ne lássam, hogy itt tétlenkedel!
Ez persze régen volt, majd 60 éve.
„Téma az ablakban.”
Tényleg ott van? Odakint esik, az aranykőris ugyancsak arany, dobálja le leveleit, ahogy szél úrfi kívánja. A téma visszaköszön, az ablak tükre is. Tükrözi a szoba csillárjának fehér fényét. Hamar sötétedik, mert „labuntur anni”, múlnak az évek és múlnak a hónapok. Rendes természetük szerint rövidülnek a nappalok. Innen a tükröződő fény az ablakban.
***  
Katinak (húg) adtam egy általam másolt kottát. Most, hogy magamnak is kinyomtattam, jöttem rá, hogy slamposan kottáztam le a négysoros dallamot. Néhány helyen elmulasztottam szárat rajzolni a félhangnak, s egész hanggal persze nem jön ki a ritmusképlet.
***
Unokahúgom, L. Bori a Spanyolországban megtartott magashegyi futás világbajnokságon a világ 19. legjobbja lett. Ez figyelmet érdemelne, de ez az extrémsport nincsen a hivatalosak között. Ha másét nem is, legalább az én figyelmemet és gratulációmat megérdemli.
Én már lassan vízszintesen se tudok futni.
***
Kaptunk ma egy aranyos videót. A három éves R. közli csecsemő húgával, hogy a Boribon mesének itt a vége. És elismétli hangosan nevetve százszor: ITT A VÉGE, ITT A VÉGE… A kicsi pedig szívből kacag a mókás kijelentésre. Hát akkor tényleg
ITT A VÉGE.