Mickey webnaplója

A fogalom kezd avíttá lenni?
Ki tudja?
Sváb ismerőseim mesélték, hogy az NSZK-ba kitelepítetteknél a 70-es években tett látogatásaik során azt tapasztalták, hogy nem sikk könyveket őrizni otthonaikban. Nem tudom az okát. Mivel sokfélék a könyvek, snassz a felhalmozásuk, mintegy állandósítva a rendetlenséget a dizájnos házukban?
Talán.
Talán más olvasói szokásaik vannak, és a könyvtárakból kölcsönzik könyveiket, hogy ne foglalják a helyet otthonaikban.
Meglehet.
A legvalószínűbb oka egészen más. A tévé, a számítógép, a videózás, egyáltalán a vizuális kultúra? (inkább civilizáció) tömeges méretekben elszoktatta az embereket az olvasástól.
Ha pedig igaz, akkor várhatóan állandósul a helyzet, nem igazán lesz privát könyvtár továbbra sem az embereknél.
Nálunk más a helyzet itthon. Vannak szakkönyveink, kézikönyveink, szótáraink, szépirodalmi kötetek, verses kötetek, ifjúságnak valók, életvezetési alapozók, művészetek képviselői, zene, képzőművészet, esztétika stb. A lényeg, hogy egy átmeneti, kényszerű ritkítás után újra felszaporodtak a könyveink. Vettünk, kaptunk, könyvmegállóból hoztunk könyvet. 
Mivel más dolgunk nincs, felmerült, hogy rendet kellene vágni a polcokon, mert elég nagy a kavarodás. Esetleges elhelyezések, kettős sorok, káosz. Feleség vetette fel a rendcsinálási igényét napokkal ezelőtt. Ma elgondoltam, hogy nekiállok, és kicsit helyre rángatom a szabadon kószáló könyveket, és besorolom a helyükre.
Nem ez történt.
Tücsi megelőzött. Ő is éppen ráér. Így inkább segéderői tisztet töltöttem be, kicsit arra koncentrálva, hogy mi hová került. A női szemmel más a fontossági sorrend, mint a magamfajtáé. Ő a polcok küllemére nagyobb gondot fordít, én meg aszerint rakosgatok, hogy miket szeretnék az új beszerzésekből elolvasni. A többi kötetnek is nagyjából ismerem az elhelyezkedését, s mindezt együtt „dinamikus rend”-nek nevezem. Most megfigyeltem, mi hová kerül, hogy a más rendszerből előkaphassam az engem leginkább érdeklő kötetet.
***          
Egy kis „szögedi” magyar Móra írásában:
1. megreggellett. Annyi mint reggel lett, felkelt a nap. Megtörtént a napszakváltás.
2. Gyék, kend! A gyék, kend is tipikus. Jöjjön, uram! Kérem, kövessen! Induljunk értelmű. 
3. Én még várakszok. Csaknem szleng, de nem az. Helyi tömör szóképzés. Megspórol egy szótagot azzal, hogy nem mondja: Vá-ra-ko-zom. Csak vá-rak-szok.
Mit kezdenek ezekkel a műfordítók?