Az ember vágyakozik rá, hogy visszatérjen az élet a szokásos, rendes kerékvágásba.
De mi az, és mi tartozik hozzá?
Ha nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, akkor elvárható-e, hogy kétszer ugyanabba a kerékvágásba térjen vissza az élet. Vagy ami megszokott volt, attól búcsút vehetünk-e egyszer s mindenkorra?
Vajon a globalizmusból visszatérhetünk-e az azt megelőző időszakhoz?
Vajon a régi festők stílusbravúrjához visszatérhetünk-e valaha?
Vajon az üzletközpontok térhódítása megáll-e, s visszatérhetünk-e a hagyományos kereskedelemre?
Vajon a digitális technikától visszatérünk-e az analóg filmes fotózáshoz?
Vajon a bankkártyák használatától visszatérhetünk-e a bankók használatára?
Vajon az okostelefonoktól átállhatunk-e a sarki telefonfülkék előtti sorbaállásra?
A megszűnt távíró szolgáltatásra visszatérünk-e?
Nem is folytatom. Persze, hogy nem.
***
Tegnap hó esett. Hamarjában készítettem egy csomó havas képet, mert ki tudja, mikor lesz újra 4-5 cm-es hó.
Tegnap ködös reggelre ébredtünk. Készítettem hamarjában ködös tájképeket, mert ki tudja, mikor látok hasonlót. Zúzmarás képeket is készítettem, mert az sincs mindennap.
Ma este már alig találni valahol hót. Az idő kiderült, délután már sütött a nap.
Az időjárás változik, de vissza-visszatér a rendes kerékvágásba.
Nos, kerékvágásokat is lencsevégre kaptam. A hóból kanyarították ki az autókerekek.
Ma reggel magismétlődött a tavalyi műsorszám. Akkor is olyankor látogattunk P.csabára, amikor nagy hó esett. Reggel én vittem a gyerekeket iskolába, mert a téli gumik jól tűrték a csúszós utat. Ma szintúgy ez következett be azzal a különbséggel, hogy reggelre megenyhült a hideg, és latyakos lett a hó. Ebben a közegben könnyen elboldogult az öreg Colt.
Ami közös anyám gyerekkori élményével, az az, hogy messze volt az iskola. A mai is messze van. Csakhogy a kíméletlen hidegben egykor anyánk lába fagyást szenvedett, unokáink pedig segítséget kapnak általában a messzeség áthidalásához.
***
Szavak
RORATE - KARATE
a béke a küzdelem
képviselői
Gyerekként nem gondoltam, hogy árt a nemzettudatnak egy ilyen nótaszöveg:
Huszár gyerek, huszár gyerek, szereti a csirkebelet, Az oldalán, az oldalán csörgeti a partvisnyelet…
Lehet, hogy nem árt neki, de nem is használ.
A hegedülésnek lehet hogy nem árt e gúnyrigmus: Cini-cini hegedű, macska lika keserű. Lehet, de nem is használ.
A zenekultúrának lehet, hogy nem árt egy ilyen csasztuska, hogy Kot-kot-kot-kot-kot-kodály, minden napra egy Zoltán. De nem is használ.
Lehet, hogy a karácsonynak nem árt, ha valaki azt terjeszti, hogy boldog karajcsont, de nem is használ.
Utolsó kommentek