Mickey webnaplója

Nem hagyott  békét nekem a hangzócsere a szavakon belül. Megtaláltam a helyes terminus technicust. Az ilyen szópárokat (pl. tereh – teher) hangátvetétes szavaknak írja le a szakirodalom.  Görög szóval metatézis a neve a jelenségnek.
Érdekelt, hogy mekkora szótömegről beszélhetünk, és az is, hogy hogyan keletkeznek.
Az egyik jelentkezési forma a gyerekszáj. A gyerek téveszt és ez átmenetileg rögzülhet is. Pl. fekete – feteke, virsli – zsirfli. Klári néni, - Králi néni, Kossuth Lajos - Kusut Jalos.
De a nagyobbacska fiatalokat is utolérheti a hangzócsere. Ilyet is hallottunk már: Krigli – kirgli.
A településnevek között meglehetősen gyakori. Pl. Kistenyere, Kisterenye.
A nyelvészek a Veszprém melletti település nevét is ilyennek gondolják. Eszerint Vilonya Vinyolából lett azzá, mégpedig a térség bortermő jellegével összefüggésben. A latin vinulum többes számát, a vinula szót gondolják alapjának.   
Aztán sorolhatók még
szökik, szökcse – ebből - szöcske,
a kalán - kanál páros,
a naspolya - lasponya,
a kuhnya - konyha,
a keresztény – keresztyén,
az egyenes – igenyes, 
pök – köp,
a pehely – pelyhes,
a lekció (lectio) - lecke,
az ügyvéd –üdvégy,
az emelet – elemet s a korábban már emlegetett
kultúrpalota – kurtúlpalota, de
a karalábé - kalarábé még érdekesebb. Az előző terjedt el, noha az utóbbi áll közelebb eredeti német megnevezéséhez: Kohlrabi.
Befejezésül egy Kosztolányi-szösszenetet másolok ide, mert olyan szellemes.
Bármennyit ölök rakásra, nem teszek szert egy öröklakásra.  (Kecskerím)
***
Ez már csak hab a tortán:
Anarchistaként örömöm a kitört forradalom.
Komponistaként tudom: indulatoktól forr a dalom.
Fémszobrászként látom, amint össze-forrad a lom.