Mickey webnaplója

Tegnap arról írtam, hogy ismerősök, kiadványok, kortársak sorra tűnnek el látókörünkből, néhányuk nyom nélkül, sokan nyomot hagyva, hiányt okozva bennünk. A sort folytathatnám tovább, mert megszűnt a Távlatok folyóirat is, legalábbis nyomtatott formájában. És ugyanerre a sorsra jutott az általam is kultivált Napút c. kiadvány. Utóbbiban jelent meg a Répa c. versem, s elektronikus változatában három Festschrift-be kívánkozó megemlékezésem – P. Szabó Ferenc SJ-ről, Czigány Györgyről és egy rövid Szakonyi Károlyról.
Így múlik el a világ dicsősége. Így kopik el minden. Így „gurulnak el” a dolgok.
Írás közben ülök. A forgószék még csak egyszer hagyott cserben, amikor kigurult alólam, és én hanyatt vágódtam. Már régen történt. Sikerült feltápászkodnom.
***
Arra ébredtem, hogy Brahms V. Magyar tánca szól bennem. Ez nem volna különös, hiszen csaknem mindig szól bennem valamilyen zene az általam ismert több ezer dallamanyagból. A különös inkább a, hogy hazafelé autózva a rádióban is ez a zene szólt. Hogy éppen ez történjen annak a valószínűsége ugyanis roppant csekély. Néha kis esélyű dolgok is megvalósulnak.
***
Van számomra két kedves preklasszikus darab. Az egyik Charpentier Te Deuma, a másik Händel Győzelmi kórusa. Az egyik auftaktra indul, a másik nem. Viszont mindkettőnek hasonló a középrésze. És ezeket keverem. Muszáj emlékeztetésképpen ide másolnom primitív szolmizációs jegyekkel, hogy ne keverjem őket. Tehát a Te Deumé: sf mdf fm r dtm r dt, r d t,l, l lssf m rdrmfi slfi ss
A Győzelmi kórusé mrmfm m r drmf m r d t, dt,drd d l fi fi slsfi ss          
A többi stimmel.
Egyéb iránt vannak a zenetörténetnek hasonlóan egymásra emlékeztető dallamai. Pl. Kodály Magyar miséjének az Isten Báránya tétele könnyen keverhető Werner Alajos Mercedes-miséjének azonos tételével.