Mickey webnaplója

Három epizódot szeretnék ma megosztani.
A legcombosabb közülük egy FB-történet, mely arról szól, hogy egy bálna belegabalyodván a tengeri rákfogó hálóba, élet-halál küzdelmet folytatott a vízben. A vízből időről időre ki-kidugta busa fejét, amelyet sehogyan se tudta kiszabadítani a háló fogságából. Ezt meglátták halászok, akik elhatározták, megpróbálják megmenteni a hatalmas élőlényt. Mindenféle vágókészségekkel merültek alá a vízbe, s kezdték vagdosni a hálószemeket. Tudták, hogy a hatalmas állat egyetlen farokcsapással mindnyájukat megölheti. Ám a bálna nem mutatott ellenséges szándékot, hanem szinte odatartotta magát a rajta dolgozóknak. Summa summárum, sikerült teljesen kiszabadítani a háló szorításából. A cet virgoncan „ugrált”, úszkált a vízben, és körözött az őt kiszabadítók körül. Majd egyenként odasimult az emberek fejéhez, és mintegy megsimogatta őket, megköszönve a szabadítást.
Nekem a történet azt mondja, hogy a tudattal és önreflexióval nem rendelkező lény képes felvenni a kapcsolatot a nála határtalanul több élettel rendelkező emberrel. Képes kimutatni háláját, képes megköszönni jótevői ajándékát.
Vetítsük a képet egy dimenzióval feljebbre. Az ember képes felvenni a kapcsolatot a Teremtővel, képes meghálálni kapott ajándékait, képes megköszönni telentumait, képes örömének akár a mozdulataival is kifejezést adni.
***
Minden kávékedvelőnek megvannak a kávéivási szokásai. Ezek egy része változhat, más részük megmarad. Én naponta négy kávét iszom bögrényi tejjel, édeskével. Jó íze miatt vált szokásommá a kávé fogyasztása. Érdekes módon kórházba kerülve eltekintek e szenvedélytől. Különösebb elvonási tüneteket nem mutatok, vagy ha igen, nem törődöm velük.
Nem is erről kívántam írni, hanem az utolsó csepp kávéról. Hiszen óhatatlanul marad némi nedves matéria a bögre alján, amit nagy élvezettel kiparancsolok a bögre mélyéről, és jól eső érzéssel fogyasztok el. Olyan ez, mint az egy szem szőlő, olyan is, mint a tölcsérben még megbúvó fagylalt. Szimbolizálja és megismétli az egész előzetes élvezetet. Ki nem hagynám a világért sem az utolsó csepp elfogyasztását.
***
Megrendeltünk egy hagyományos (retro) lemezjátszót, hogy a garázsban őrzött kb. 150 LP-t újra lejátszhassuk, szükség esetén digitalizálhassuk. A cég emailben megküldte 16 oldalas magyarnyelvű műleírást. Számos nyomógomb található a CD-t, LP-t lejátszó, órafunkciós, távirányítós rádión.
Mivel sok mindent tud, sok manővert kell megismerni használatához.    
És mivel email szól a használatáról, feltűnt, milyen sokszor szerepel a „nyomja meg a gombot” kifejezés. Nosza, megnyomtam a Ctrl+F gombokat, s a PC megszámolta a kifejezések számát. 85-ször fordult elő a szövegben.  Gyanítom, hogy nem fogok megismerkedni a nekem felesleges funkciókkal.