1. (Az óraátállításról:) - Kétféle életöt élünk. Ezért is nem tudjuk soha mögérteni egymást: városi mög tanyai…
Már most ezek után fölösleges is a további beszéd. Az óramutatót előbbre lehet igazítani, de a nap ezentúl is csak akkor kel föl, amikor kedve tartja. A naptisztelő külső ember ezentúl is vele együtt kel, mondván, hogy itt az idő a felöltözködésre. Nyáridőben a felöltözködése abból áll, hogy a fejibe teszi a hétköznapi kalapot.
2. (Az újságolvasóról)
- Ilyenkor látszik mög a tanult embör. Azt is tudja, ahun ott se vót.
(A fémszóróról. Fényszóróról, a katonaság révén)
- Hát az olyan, hogy az nagyon furfangos. Az olyan, hogy aki nem tud hozzá, az semmit se tud hozzá. Hanem aki tud hozzá, az csak fölizéli, aztán akkor izél.
Egyöreg ember elgondolkozva mondja:
- Csakugyan ilyesvalamiféle löhet. Mert a múltkor is egy katona éppen akkorátosan ilyennek mondta, mint a Pétör…
3. (Mikszáth felvetése)
A söröcske után az ebéd szokott következni. Az ebéd, amely Mikszáth Kálmán szerint csak egy kényelmetlen közdelem azért, hogy a feketekávéhoz eljuthasson az ember.
4. (A villamosról) Nagyszerű dolog ez a villamos, Thurzó Vendelnek például az a véleménye felőle, hogy az a mérnök bolond volt, aki hamarább ki nem találta.
5. (A piadohányról)
Ha Magyarországon ilyen dohány volna, mint ez, akkor én mindig csak pipáznék. Kóstolják csak meg kendtök, taták, ezt a dohánt, ilyent még nem szíttak, mióta az orruk kilikadt. Mert ez valóságos finum-fánum igazi francia dohány. (Nb. Tán Móricz írta: Ilyen sonkát nem ettem mióta az agyaram kicsírázott.) Újra Tömörkény: a hadi medáliáról, ...ide nézzön kend, ha látni akar kend valamit, mert még ilyent nem látott, amióta közfal van az orrában…
6. Tömörkény önéletrajzából: …azután falura kerülök, de ott összedisputáltam a főnökkel az iránt, hogy miként kell csinálni az Opodeldoc-camphoratát. Régi ír volt ez, ma már alighanem híre-hamva sincsen a patikákban. A disputa vége az lett, hogy otthagytam a kondiciót, s kimentem a bátyámhoz, aki egy közeli pusztán gazdálkodott. (NB. Gyerekkoromban 50-60-as évek) még volt Opodeldok, reumára alkalmazott kenőcs. Hogy ma van-e vajon, nem tudom.
7. A csigán katonáról: „egészen röndös embör az urad, Mári.
- Az enyim ne lenne azs? Ehezs nincsen fogható, tudja azst a ténsúr? Azs én uram a világ legelsé katonája… Most van becsülete a csigánnak, tudja-e? Nézzse, mijen sép házsba lakik. Sohase lákott még ijen sép úri házsba csigán. Mári hirtelen mondja:
No, nézzse mán, megint ott van! Hát van ennél sebb ember a világon? Ó, esem azstat a sépséges fejedet, ugyan mikor boruls azs ölembe? Hogy elbirizsgálnék abba a sejem hajadba?”
Utolsó kommentek