Mickey webnaplója

Ha jól számoltam, ma P.csabán tizenkilencen jöttünk össze. Apropója: Már régen találkoztunk, régen találkoztak a fiatalok egymással és velünk. Nászunknak három új unokáját ismertük meg.
Próbálkoztunk egy közös fotót is összehozni. Egyelőre nem kaptam meg. Lehet, hogy nem fértünk rá a mobilképre, akarom mondani, lemaradt egy-egy arc? Nem tudom.
Sok érdekes összetevő gazdagította a nap eseménysorozatát.
Tőmondatokban:
Szépek az unokák. Tiszta arcúak, mosolygósak, barátkozók.
Mi, idősebbek kopunk. Ennek különféle jelei mutatkoznak.
Remek ételsor és sokféle ital várt ránk.
Sok elmaradt beszédtéma került terítékre.
Emlékezetes a két házi fiú focicsatája a nagyszobában.
Fáradhatatlan lelkesedéssel próbálkoznak egymásnak gólt rúgni. Folyik a szájalás, dőlnek a nevetéstől, és folyik a test-test elleni küzdelem.
Nem zavarja őket, hogy éppen járni tudó húgocskájuk olykor keresztezi útjukat. Vigyázva kikerülik a lánykát, s ha mégsem, letottyan a kicsi, de nem sír. Megérti, hogy komoly csata folyik a térségben.
A nagyobb házi lányka mellém ül, és mesél. Mondja-mondja a magáét rendületlenül. Majd csip-csip-csóka játékot kezdeményez, s amikor megunja, kő-papír-ollót játszunk.
Míg készül a sok fogásos ebéd, M. unoka a Holdfény-szonátát próbálja a zongorán, később L. trombitál.
Nem mondanám, hogy nagy csend vesz körül minket. Ez most nem a szemlélődés ideje.
T. meghallgatja OV évértékelő beszédét, mi meg az ebéd utáni séta közben megtárgyaljuk GYF tegnapi értékelését.
Így telik a nap.
T. mobilját mutatja, a képernyőn Mr. Bean grimaszol, dobszólót imitál. Nagy sikere van.
Le is fotóztam, ahogy ketten szemlélik a produkciót.
A nap is kedvezett nekünk. Verőfényes szép idő volt egész álló nap.
Hála Istennek!