Mickey webnaplója

Gyerekkoromban nem sok dolgom volt a részegséggel. Apám nem ivott, mi se tettük. Először tízéves korom után kerültem kapcsolatba alkoholistákkal, helyesebben csak eggyel, aki a házunkban lakott. Gyakorta kapuzárás után tért haza. Ott ordítozott a zárt kapu előtt rimánkodva feleségének, hogy engedje már be.
Tinikoromban olvastam Mark Twain realista képet rajzoló regényét, a Huckleberry Finnt. Na, ennek a falusi sihedernek volt delirium tremenses apja. Meg is jegyzik róla: „tatád éjjel együtt aludt a disznókkal a kenderáztatóban”. Máskor meg arról adnak hírt a fiának, hogy „tatád éjféltájban a városban járt, és egy ócska rézlábassal óriási ricsajt csinált”. Végül megjegyzik, hogy „tatádon már csak a puskagolyó segíthet”.   
Tán eszembe se jutna a jelenség, de hát tegnap sétáltunk P.csabán a játszótér felé, s felfigyeltünk egy út szélén üldögélő kopaszodó bácsira. Időnként megpróbált talpra állni, majd visszahuppant a fűre. Segítséget nem fogadott el, csak rámutatott biciklijére, amely az út túlsó felén landolt. Végül csak felállt, s magához vonta a bringát. Reálisan megállapította, hogy legjobb, ha tolja. Úgy is tett. Elég hullámvonalban közlekedett, de csakugyan segített neki a mankóként tolt kétkerekű. Majd egy kanyar után úgy döntött, hogy mégis inkább felül a cangára és elkerekezik. Ment is vagy száz métert, amikor is egy szembe jövő autó látványa megbabonázta. Oldalra dőlt és újra elesett. A móka kezdődött elölről. Meg is jegyeztem az eszperente csacskaságot: „Eme ember rengeteg szeszt nyelve nem megy egyenesen.”     
Be kell vallanom, hogy a környéken is belebotlunk egy iszákosba. S.-be, aki évek óta hajléktalan és évek óta a templomunk környékén koldul. Csak pénz kell neki, azt hamar elissza, s hálából rendszeresen levizeli a templom kőlépcsőjét. A folyamat elég régóta folytatódik. Gondoskodtak már szociális otthonban való elhelyezéséről, de ő ott hagyja, hogy ezt a nyomorult szokását folytathassa.
Azon gondolkodtam, hogy miként járna el a Názáreti, ha ma vele történne a dolog. Az irgalmas szamaritánus esete itt nem működik, mert S. nem akar gyógyulni. Ha valaki pénzzel segíti, rosszat tesz vele, ha nem segíti, akkor meg hogy nézzen tükörbe? Részvétlenül hagyja egy beteg ember sorsa?
Persze a Mester gyógyította azokat, akiken megesett a szíve. Talán ezt tenné S.-vel is.
Mégis az emberben az a képzet erősödik, hogy a fény és az árnyék összetartozik. Minél erősebb a fény, annál erősebb az árnyék is. Mert ez a világ nem tökéletes; inkább edzőpálya, ahol minden erőfeszítéssel jár, ahol nincs teljes szabadság, ahol a jó és a rossz harca folyik szakadatlan, és végeláthatatlanul. Nem is mindig van emberi megoldás. Ahol már csak az ima és a böjt segíthet.
Olykor még az se.