Mickey webnaplója

Most a hátsó szobába menekültem ágyamból, mert ha fekszem, többnyire úgy eldugul az orrom, hogy kínlódva veszem rajta keresztül a levegőt. Mocorgásom zavarhatja páromat alvásában.
Most 2.27’-kor a számítógép előtt ülök, és posztomat gépelem.
Most a szemközti falra egy aszott pók támaszkodik. Hozzá képest a templom egere dagi. A pók, ha tudna gondolkozni, azt gondolhatná, hogy övé a mindenség, azon belül ez a szobafal is. S nem érti, hogy én mit keresek a birodalmában.    
Most is zúg a fülem. Valamikor nem így volt. Ha abbahagyná, süket csöndet élnék meg?
Most öcsém és felesége valószínűleg repülőgépen várja, hogy megérkezzenek az USA-ba, ahol laknak.
Most a másik szobában M. unoka behúzta a függönyt, nyugovóra tért. Tegnap Záhonyban készített dokumentumot társaival a menekülthelyzetről.
Most, mint üstökös, egy az éjszakában rohanó taxi fényei húztak csíkot a sötétségben.
Most ülepedik le bennem az Emmánuel közösség esti podcastja, főpapjaink gondolatai, megfogalmazásai, akik a békéért könyörögtek, s osztották meg velünk tudásukat.   
Most arra gondolok, hogy a taizéi ima ritmusa, alaphangon mondott szövege megjelenik a miatyánkéban. Da pacem, Domine… mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…  
Most hogy ülök, jobban szelel az orrom, s így tudnék aludni, de ha lefekszem, eldugul a berendezés.
Most az éjszaka csendje vesz körül, és nagy-nagy békesség. Bár a világ minden részén csend volna és békesség.
Most tartok tőle, hogy két szláv nép fenekedése folyik. Keleten felvillanások és dörejek utalnak az elszabadult pokolra. Meddig még? Bár több eszünk volna már.  
Most eszembe jut Camus 1956-ról szóló megemlékezése: A Nyugat papucsban ül a tévé előtt, s konstatálja a magyarok vére hullását. Minta ismétlődne a történelem. Nálunk béke van, még ha eléggé dinamikus is ez a béke. Nem úgy a világ más pontjain. Valahol mindig folyik az öldöklés.
Most az adakozás ideje van itt. Közbenjárás a béke megteremtéséért. Anyagi és szellemi segítség a bajbajutottak megsegítésére. Adakozás. A fölöslegből? Sok vagy kevés a felajánlott összegünk?
Most az egyszer átutaltunk egy összeget. Lehetett volna többet, lehetett volna semmit. Hol itt a mérce?
Most eszembe jut, hogy egy békásmegyeri család feje a megélhetésüket veszélyeztette, mert a világ másik végén előforduló ínségeseket erejét meghaladó mértékben támogatta. Teréz anya intése: Adj, amikor fáj, s annyit, hogy ne fájjon.
Most ráerősít az előbbiekre a hamis buzgóságot elítélő Prohászka. Amikor egy sokgyerekes asszony elmondta neki, hogy misszióba akar menni családja hátrahagyásával, a püspök kikelt magából: Meg van őrülve? Nem ismeri fel helyét a társadalomban? Hogy is jut ilyen kerge gondolatra?.
Most az utasoknak épségben való megérkezést, a küzdőknek megbékélést, az üldözötteknek és menekülteknek menedéket, az éhezőknek betevő falatot, a békétleneknek megnyugvást, a fáradtaknak jó pihenést kívánok.
Most mindjárt három óra. Felrakom a FB-ra éjjeli gondolattöredékeimet, és szuszogok még három órát.
Ennyi. Csapó.