- Ma mesélte Mica, hogy a vonaton egy kislány azt kérdezte anyjától, hogy nagy kukija van annak a bácsinak, aki a másik ülésen ül? A kérdés elég pikáns, de nem egyedi.
- Évtizedes anekdota, hogy a kisgyerekre rászóló anyának így riposztoz a pákosztos: Na, és amikor apának mondtad, hogy ne pisiljen a csapba, szót fogadott?
Van ez így.
De még érdekesebb történés az, amikor az ember előbb száll le a villamosról, mint szeretne.
- Velem ez akkor fordult elő, amikor a 33-as villamossal utaztam Óbuda felé. Karinthy humoreszkjeit olvastam (Csodapók) tömött villamoson. Amikor a Dagályhoz ért, szétvetett a nevetés. Azonnal leszálltam, nehogy azt higgyék, hogy megőrültem.
- Egy alkalommal a 106-os busszal utaztam, amikor a géphang bemondta, hogy Árpád-híd, HÉV-állomás, én félreértettem, azt hívén, hogy végállomást mondtak, s gyorsan leszálltam. A név azért megtévesztő, mert mindenki HÉV-megállóknak titulálja a HÉV-megállókat. Valaki – okostojás – kitalálta, hogy ezután HÉV-állomás lesz a nevük.
- De velem ellenkező eset is előfordult. Éjszakai műszak után elaludtam hol ülve, hol állva a trolin, a villamoson. Utóbbin egyszer a végállomáson ébredtem, a szokatlan csend ébresztett fel.
- Egy alkalommal gázcsövet vettem, s trolira kapaszkodva vittem haza. Az ülés mellett függőlegesen tartottam, hogy a legkevesebb fennakadást okozza. Egy idős hölgy belekapaszkodott, az hívén, hogy kapaszkodó rúd. Rájővén tévedésére elnézést kért. Persze nem történt semmi. Inkább csak mókás volt.
- Apám mesélte, hogy valaki szellentett a tömött villamoson, majd a következő megállónál sürgősen távozott. Utána kiabálta egyik utastársa: Hova, hova, uram, legalább segítene a büdösség elfogyasztásában, ehelyett leszáll. Milyen pofátlanság már ez? (És ha nem az az ember volt, aki leszállt?) A kérdés jogos volt, és ott terjengett a penetráns szagú levegőben.
- Szórakozott professzor lehetett az a pasas, aki a vészjelzőgombot nyomta meg a leszállásjelző helyett.
- Vonaton fordult elő velem, hogy az automata ajtónyitó elromlott, s majdnem fentmaradtam a vonaton. A vonat nem vár… hallottuk a slágerben. Én szerencsémre elértem a következő ajtót, s leszálltam. De mással előfordult, hogy Mosonmagyaróvárt nem tudott leszállni időben, s Hegyeshalomig vitte a szerelvény. Kérdés, ki a hunyó. Az utas, aki kénytelen volt tovább utazni, vagy a vasút, amely ellehetetlenítette, hogy az utas időben célba érjen? Ki fizette meg a visszautat?
Mindenkivel előfordulhat.
Előfordult veled is?
***
Isten ma 7 933 103 ezer-ismeretlenes egyenlettel dolgozik, és MEGOLDJA. Minden az ő tervei szerint alakul, csak nem tudjuk átlátni. Ha lehet, békét kérünk és megújulást!
2022.03.13. 09:55 emmausz
Szórakozott professzor?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8117779264
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek