Mickey webnaplója

Ha valamit meg kellene oldani a virtuális oldalakon, akkor az a rémes túletetés leküzdése. Biztosra veszem, hogy létrehozható lenne egy olyan szoftver, amely megakadályozza, hogy az egyszer általam már olvasott információk ne kerülhessenek ismételten és kéretlenül elém.
Mi is a probléma?
Székely János püspök egy egyórás ragyogó összefoglalást mondott el az ukrán-orosz háborúról a Mária Rádióban. Meghallgattam. Tetszett. Nagyon is tetszett. Úgy látszik, másoknak is.
Reggelig hárman hívták rá fel a figyelmemet, azóta még négyen osztották meg az anyagot, hogy ezt hallgassam meg. Jó volt, igaz volt, de nem hallgatom meg újra, még ha hetvenszer hétszer osztják is meg a neten, akkor se!!!
Ismétlés a tudás anyja. Oké, de csak akkor, ha én is akarom.
Nem felejtem el a gyerekkoromban olvasott-látott Placid et Muzo-történetet. Az epizód arról szólt, hogy Muzo napozna, de nem hagyják békén. Mindenféle kérdésekkel szekírozzák.
Megmondaná-e, hogy hány óra van,
szeretne-e egy csokor szép virágot
olvasta-e már a reggeli lapot, ha nem, vehet
nincs-e kedve strandra jönni,
nem látott-e véletlenül erre egy gazdátlan kutyát etc…
Muzo elkeseredetten védekezik. 
Kitesz egy nyilat a nagy óra irányában: íme, a pontos idő,
Kitáblázza, hogy
  nem kér virágot,       
  nem látott kutyát,
  olvasta már az újságot,  
  nem kíván strandra menni etc…
Így-valahogy vagyok magam is.
Elsőre minden jobb. Az első szerelem, az eredeti kompozíció, a friss hír, egyszeri előadás adott témáról, egy viszontlátás öröme, stb.
Varietas delectat, s mint utána szoktam vetni: monotónia untat.