Mickey webnaplója

Lassan lecseng a parlamenti választás felfűtöttsége, a propagandaeszközök hangossága, a kialakult eredmény okán azonban nagy-nagy felháborodások, keserű visszhangok is megjelennek a posztokban, a kommentekben. Néhány gondolatomat ez ügyben vázolom.
Az első az a kormánypárti vélemény, hogy ha marad az Orbán-kormány a baloldaliaknak is megéri azok miatt a szociális intézkedések miatt, amelyek minden állampolgárra vonatkoznak. Továbbá amiatt, hogy OV és kabinetje minden módon törekedik arra, hogy a háborúból kimaradjunk, s az ottani csetepaté ne kerüljön magyar emberéletbe, se jobboldaliéba, se baloldaliéba. A nyomott áron forgalmazott termékek és az adókedvezmények szintén minden embert érintenek politikai hovatartozástól függetlenül.
A második gondolatom: Úgy vélem, hogy OV szívesen átadná a kormánypálcát bárkinek, ha  egy értelmes utód megjelenne a láthatáron, aki szívügyének tekinti e nemzet sorsát. Addig pedig szívesen kormányoz, s szeretné az ellenzéket nem ellenségként látni. Megnyilatkozásai arra mutatnak, hogy nyitott ez irányban, de nem talál fogadókészségre.
Sajnálom azokat, akik a vesztes félre szavazván deprimáltakká váltak. Nem tudom, hogy lehet segíteni rajtuk, próbálom megérteni őket (nem nagyon megy), mindenesetre empátiával gondolok rájuk.
***
Szívesebben írok arról, hogy unokáink mennyire különbözőképpen reagálnak a meseolvasásra.
A legviccesebb a francia unokák magatartása, amikor megpróbálunk nekik rossz kiejtéssel francia meséket felolvasni. Dőlnek a nevetéstől. Cserébe a kette foiszért (cette fois) ők meg a magyar termékeket ejtik franciául: Így lesz pl. a sajtból szazst.
A magyar unokák egy része korától függetlenül körbeveszi a mesemondót és tátott szájjal hallgatja, míg el nem unja a történetet.
Más unokák pedig minden mondatnál megálljt parancsolnak, mert rákérdeznek az előttük korábban ismeretlen fogalmakra. Mit is jelentenek ilyenek, mint pl. vasorrú bába, táltos ló, kik a tündérek, stb.
Nem vagyunk egyformák. Unokáink sem azok. Hála Istennek!  
***
Tegnap  gyönyörű okker és narancssárga színben pompázott a naplemente. Tökéletes fotóstéma. A Petőfi-hídon láttam is egy embert, akit elvarázsolt a tündökletes látvány, és fényképezte e természeti szépséget. Nagyon sajnáltam, hogy nem adatott meg a lehetőség megörökíteni a múló pillanat szépségét. Autót vezettem.