Ma reggel ígéretes idő lévén meglátogattuk a piliscsabaiakat. Sütött a nap, kellemes tavasz fogadott bennünket. De annyira nem, hogy a húsvéti ajándékokat a kertben szórjuk szét. Ilyenformán könnyű dolguk volt a gyerekeknek. Az ölükbe hulltak az ajándékok. A lánykákra fókuszálva három lapozós könyvet vittünk: Zelk, Három nyúl c.-t, és egy idősoroló meg egy utazási formákat soroló könyvet. Nagy sikerük volt. Kaptak még más játékokat is. Nem sorolom őket.
Délután nagyot változott az időjárás. Havas, jeges zápor verte a szélvédőnket, amikor beszálltunk egy találkozóra igyekezve. Estére alaposan lehűlt a levegő.
Emailen kaptam a gyászjelentést: 16.-ként elhunyt gimnáziumi osztálytársunkat pénteken Tatán temetik. Még nem tudom, hogy akarok-e menni. Messze van.
A covid újra és újra felbukkan. Egyik kedves szomszéd házaspár lett pozitív.
Úgy látszik, ennek sose lesz vége.
Miféle átkozott banda eresztette ránk a világszerte áldozatok millióit szedő virnyákot!
Az emberek egy csoportja ma sem tudja, hogy mit cselekszik.
Ne rója fel nekik a Mindenható, de átkozott ügy, amit művelnek.
Hasonlóképpen a szomszédban dúló háborúhoz.
Értékek vesznek érdekek miatt.
Milliók menekülnek néhány tucat ember miatt.
Ennek nem kellene így lennie.
Az átkozott pénz, a vagyonok felhalmozásának a féktelensége sejlik az indítékok motivációjaként, és egyre leplezetlenebbül, egyre nyilvánvalóbban.
Borítékolható, hogy az Isten győz, a mammon meg veszít.
De nem mindegy, hogy milyen áron jutunk a végkifejletig.
Az élet élni, a deep state meg háborút akar.
Jó lenne eljutni a békés egyet nem értés kultúrájáig, és nyertes-nyertes játszmát játszani.
Egyelőre mintha inkább pókerezés folyna, és az emberáldozat nagyságrendje nem számítana.
Utolsó kommentek