Mickey webnaplója

A Vége a Gutenberg-galaxisnak? c. esszégyűjteményt régen olvastam. Tele a könyv széljegyzeteimmel. Egy helyen a francia „per se” kifejezésbe lehet belebotlani a könyvben. Annak idején Nagy Feri kollégánk megmosolyogta a francia és magyar nyelv különbözőségét. Persze a magyarban igen, rajta, no, nosza, hát, bizony, elvégre stb. jelentésű mondatszó. A franciában a „per se” önmagában értelmű. Feri kifejtette: ha franciául gondolkodik, eszébe se jut a magyar értelemben használni. De fordítva is igaz. Ha azt a karja kifejezni, hogy önmagában, akkor eszébe se jut azt mondani, hogy persze. Az önmagában szinonimái egészen mások a magyarban: egyedül, magában, egymagában stb.
A nálunk megszálló francia unokánk gyakran felnevet a hasonló kétértelműségeken. Náluk a probléma szó egészen más tartalommal bír, mint a magyarban. Ritkábban is használják.
Adódik az is, hogy a szótárban szereplő alakot a francia nem használja, vagy csak nagyon régen használta. Jót nevettünk azon, hogy a korábban szerkesztett Eckhardt-szótárban korrektebb megoldásokat találni, mint egy lényegesen újabb kiadásúban. Hogyan lehetséges ez? A szótárkészítő nem ismeri a franciát, vagy tájnyelvi fogalmat gondol jónak? Ki tudja.
Lomb Kató derült rajta, hogy a német lány, aki Jókai könyvekből szívta magába a magyar nyelvet, egy fiatalemberről megállapította, hogy „délceg, ám igen kevély”.
***
Ma bőséges és bensőséges külsőségek között beiktatták Novák Katalint államelnöki tisztségébe.
Igen sokan jelen voltak a ceremónián vezető politikusok. Így pl. Áder János és felesége, Herczegh Anita is. Tudjuk, hogy mindketten részt vettek a maguk módján a közéletben, miként Schmitt Pál és Makrai Kati is korábban. A nők, a first ladyk jószolgálati tevékenységet folytattak.
Most változott a helyzet. Novák Katalin férje, a first gentleman, Veres István Attila, az MNB pénz- és devizapiaci igazgatója (?), aki, úgy tudni, hogy egyelőre maradna a foglalkozásánál. 
***
Ma a fiataloknál. A nap mondása - Ritától (4): „Nagypapa, te nem vagy öreg.” Annyira kedves volt, hogy megkértem, mondja a másik fülembe is. Mondta. Persze nem volt igaza, de akkor is…
Énekelt is nekem egy népdalt. Erdő, erdő, erdő, karosszéki kerek erdő… Nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy itt egy település neve áll: Marosszék. Nem fogadta el, mert szerinte annak nincs semmi értelme, csak a karosszéknek. Nem vitatkoztam vele.
Mit mondjak? Ma még az idő is gyönyörű volt. Értem rajta, hogy nemcsak sütött a nap, hanem a fújdogáló szellő kicsit visszahűsítette a sugárzást.