Kuncz Aladárnak régóta tartozom azzal, hogy elolvassam énregényét a Fekete kolostor c.-t. Érdekesen indul, érdekesen folytatódik. Kiderül, hogy „minden francia egyforma, az egyik ilyen, a másik olyan.” Talán ismerősen hangzik ez a kijelentés, én először közgazdászokkal élcelődő formában ismertem meg.
Francia unokám, lakást vett, azt stafírozza mostanság.
Tegnap Francois fiának felolvastam a franciaszótár francia vonatkozású szócikkeit. A franciasaláta náluk oroszsaláta, a franciakulcs náluk angolkulcs, a franciaágy ebben a formában nem létezik, kétszemélyes ágy a neve, de a franciakockás papír neve sem francia franciául, hanem papier quadrille. A franciabekezdést nem találtam a szótárban. És a franciasakkot se. Utóbbi lényege egy fordított mérkőzés, ahol az nyer, akinek először sikerül megszabadulni összes figurájától. Aki ütésképes helyzetben van, annak kötelessége is ütni. Ezért a sakkozók arra törekednek, hogy az ellenfelük folyamatosan ritkítsa bábuit. A francia négyest sem találtam a szótárban, noha régi táncforma.
A franciadrazsé illetőségét tagadják a franciák. Természetesen az se szerepel a szótárban.
Ma a fiataloknál voltunk. Délután megnéztük az unokákkal a Kis Nicola c. francia filmvígjátékot. A filmben megjelenik egy szolíd kinézetű autó, egy Simca Aronde. Ó, bennem ez a szópáros régi emlékeket idéz.
Hajdanában, amikor még a Városligetben rendezték meg a BNV-t, ahol a szovjet pavilonnál orosz fagyit árultak négy forintért, a Niger pavilonban saját kávéjukat propagálták szórólapon: „NIGER Cafe a legjebb” (Sic!), akkor a kerítés mellett egy tán osztrák pavilon állította ki a Simca Aronde autót. Megtekintettem diákként minden oldalról, tetszett tökéletes fényes karosszériája, letisztult formája, eleganciája. Úgy véltem, hogy nekem ilyen szépséges autóm soha nem lesz.
(Nos, olyan nem is lett, de megbízható japán igen.)
Utolsó kommentek