Mickey webnaplója

Ez mindig nagy megkönnyebbülés. Több mint 1000 km-t levezetni, órák hosszat szemükkel az útra tapadni, ez mindenkinek fárasztó.
Jaj, csak ne találkozzanak őrült sofőrrel,
se részegessel,
se belövöttel.
Hála Istennek, megint itt vannak épségben.
Valamiféle élmény lehet újra megtölteni azokat a falakat, amelyeket évtizedek óta olyannyira megszoktak.
E. szeme felcsillant, amikor T. bekapcsolta az éneklő hóembert.
De talán még inkább sikere volt annak a kaktusznak, amelyet K. hozott nemrégen, s amely visszamondja azokat a hangokat, amelyeket elé mondtak, közben zöld fénnyel világít és hosszában vonaglik.  
A megérkezés ihletett csendjét megtörte az új élmény varázsa.
Általános jókedvbe ment át a társalgás.
Az már pusztán hab a tortán, hogy a kínált Unicum is megtette hatását. Oldotta a fáradtságot, feszültséget. Olyannyira oldotta, hogy fél órája minden utazónk leeresztett redőnyök mellett alussza ki jól megérdemelten az út fáradalmait.
Végre kinyújtózhatnak, végre az igazak álmát alhatják.
Nézem Fr. Bibliáját: La Bible de Jérusalem. A legprecízebbnek tartott Szentírás. (Cerf 1973. Ebben az évben született felesége.)
Mivel lefeküdtek, tovább olvastam soron következő Móra kötetemet: Beszélgetés a ferde toronnyal. Újra az alföldi idióma. Azt írja: puruttya. Meg azt is: marakszanak. Nyugatabbra marakodnak a szokásos formula. De éppen ezektől a szavaktól érdekes a nyelvezete. No meg attól, hogy úti beszámolóját teletűzdeli olasz kifejezésekkel. Az embernek ingere támad, hogy megtanuljon olaszul.
Hát hogyne, a világ legdallamosabb nyelve.  
Mozgalmas hét elé néznek vendégeink:
- M. cuccainak átköltöztetése
- Bp megismerése
- rokonlátogatások
- a Palatinus meglátogatása.
Hogy aztán meg a Balatonban csobbanjanak kedvükre.