Mickey webnaplója

„Lehet, hogy az életnek nincsen értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni ...” (Füst Milán) Ennél a pesszimista kijelentésnél van pozitívabb, mindenesetre ez jutott eszembe ma.
Eddig vártam a hidegfrontot, azt hangoztatván, hogy majd akkor fogok porszívózni. Mára megjött, mégse akaródzott hozzáfogni a rutinfeladathoz.
Azzal biztatgattam magamat, hogy lehet, hogy nagyon terhemre van, de a porszívózást végre kell hajtani, ha nem akarom, hogy megegyen a kosz bennünket. Sikerült.
Tegnap sikerült a könyvmegállóból elhozni egy hiányzó Móra-kötetet. Az egyik gyűjteményes kiadásból a fele megvan, további hármat olvastam egyéb összeállításokból. A tizenkét kötetes Móra-gyűjteményből igazán csak három ismeretlen előttem. Majd ezeket is becserkészem alkalomadtán. Hazahoztam még egy Örkény-antológiát is (Az utolsó vonat). Benne mindjárt az elején a dobozolós Tóték. Olvasva jobban tetszik, mint a tévéfeldolgozásban, jóllehet parádés szereposztásban láttam. Azt hiszem, a nyelvi sziporkákat nem lehet mind felvonultatni egy színdarabban.
Hátralapozva a könyvben újra élveztem az egyperces novellák válogatását. Azt hiszem, kell egyfajta pimaszság, kihívó hozzáállás ahhoz, hogy érdekes és eredeti, csattanós történetkék pattanjanak ki az író fejéből.
Ilyesmire gondolok:
„…- Nincs okom panaszra.
– De minek húzza azt a kötelet maga után?
– Kötelet? – kérdem hátrapillantva. – Azok a beleim.”
Azt állapítottam meg, hogy magam nem dolgoztam soha a fantázia akkora amplitúdójával, mint Örkény, ennél fogva írásaim is nem lehetnek olyan fordulatosak, mint az övé.       
***
A nyári mozgalmas rokoni találkozók után figyelemre méltó változás a jelen csöndje. Kettecskén birkózunk a kánikulával, beszorulva a lakásba. (Nem mintha a hűvösebb időben nagyokat mászkálnánk.)
Örvendetes módon eseget olykor valamennyi eső.
Nem örvendetes módon a MOL nem győzi ellátni benzinnel a nagyérdeműt.
Mi lesz itt? Hiába van autónk, ha nincs üzemanyag, vagy ha van is, de csak arany áron.
Idősödve egyre inkább szükségét látjuk, hogy igénybe vegyük az öreg Coltot.
Épp elég a vásárolt cumókat felzsonglőrködni másfél emeletre.
Ha egy Füst Milán-idézettel kezdtem, egy blődlivel fejezem be, egy közhellyel:
„Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc.”