Mickey webnaplója

Tíz év kihagyás után újra belefutottam egy zulu kórusba (Siyahamba). Azonnal befészkelte magát a fülembe, ebéd közben, ebéd után azóta egyfolytában szól bennem. Maga a dal mozgalmas és megmozgató. A youtube-on sokféle változatban fent van. Többfélét meghallgattam közülük. Néhány feldolgozás alig hasonlít az eredetire. Jó példája annak, hogy egy nótát hányfelé lehet cincálni, és arra is, hogy hogyan lehet elrontani gyengébb változatokkal.
***
Mostanában több előadás foglalkozott azzal, hogy a gyerekek az irdatlan információs dzsungelben figyelemhiányosak lesznek, (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar). Lehetséges okaként többfélét emlegetnek. 
A gyerekek is hozzáférnek a nem nekik szóló hírekhez, mégpedig sokkal több információhoz, mint amit megemészteni képesek. Okoseszközökkel vannak körülvéve, miközben társakra, társaságra, szordinált minőségű és mennyiségű információkra volna szükségük és sok-sok játékra. Arra, hogy meghallgassák őket, és egy szerető közeg adjon biztonságot ahhoz, hogy személyiségük szépen fejlődjön. A tanácsadók ezeket szorgalmazzák.  
Felmerül a kérdés, hogy a felnőttek világára nem ugyanez a jellemző?
A mérték nélküli, többnyire felesleges vagy kifejezetten ártalmas tartalmak körbezsonganak mindenkit, ha nincs résen. Hányszor kaptam rajta magam, hogy egy-egy mozgalmas videónál lehorgonyzok, és észre se veszem, hogy már egy következőre ugrik, egy ugyanolyan mozgalmas videóra. A felnőttek se képesek jól megemészteni a tudatukra ható nagyon eltérő színvonalú és nagyon eltérő fontosságú információkat.
De még ennél is lényegesebb, hogy a szellemi (tudati) szintünk maximálisan le van terhelve, és így nem marad elég figyelmünk a szemmel nem érzékelhető valóság befogadására. Nevezzük hitnek, vagy spiritualitásnak.
A hit előbbre való a tudásnál, ez volna a helyes sorrend.  
A hitre vonatkozó örök érvényű kinyilatkoztatás helyre tenne bennünk sok mindent. Bizalommal tekinthetnénk az egyre bizonytalanabb jövőbe. Kár, hogy ennek ellenére figyelmünk jobbára lehorgonyoz az ideig tartó javakkal való bajmolódásoknál. Idősödve rá kellene döbbennünk, hogy valamikor ugyanúgy mindenféle javak nélkül távozunk ebből a világból, ahogy annak idején megérkeztünk a földre.