Mickey webnaplója

Egy tiszta szívű emberi társaságban töltött nap után nem sok energiám van poszt írására.
Inkább megidézek részben egy ma olvasott felsorolást.  
Össze ne téveszd
– a boka táját a toka bájával,
– a borztanyát a torz banyával,
– a száradt füzet a fáradt szűzzel,
– a fartőt a tar fővel,
– a harcsa máját a Marcsa hájával,
– a jó bor kulcsát a kóbor Julcsával,
– a csokorban adott bókot a bokorban adott csókkal,
– a foltos bölényt a boltos-fölénnyel,
– a hős ember nevét a nős ember hevével,
– a réti pipacsot a péti ripaccsal…
Nem mindegy
– hogy egyöntetű vagy ön egy tetű,
– hogy mögöttem vagy nem öttem mög,
– hogy köhögve röpülsz vagy röhögve köpülsz...
- hogy kecsesen ringó fecske, vagy recsegve f*ó kecske
Egy nyelv sincs a földön, amelyben ennyiféle szinonimát találunk arra, hogy valaki meghal – olvasom.
Hát nem is tudom.
Mindenesetre sokféleképpen fejezi ki a magyar a halált. A poszt abc-rendben hozza a meghatározásokat.
Csak az elejét és a végét idézem:
– Az aratót lekaszálja a halál.
– A vegetáriánus fűbe harap.
Majd megtoldom kettővel.
„Jó pap holtig tanul”, így sírköve felirata: Tanulmányait befejezte.
…és egy meglehetősen cinikus szójáték: Hogy hal meg, aki olvasztókemencébe esett?
Elég gyorsan.