Mickey webnaplója

Kézai Simon mester Magyar krónikáját olvasom.
Szerinte hunok magyarok közé majdnem egyenlőségjelet lehet tenni. Árpád bejövetele csak egy újabb vonulás volt a már korábban itt élő hunokhoz csatlakozván.
A krónika rövid.
Tele van vonulásokkal, seregekkel, csatákkal, kegyetlen mészárlásokkal.
Az ember hamar megcsömörlik a kalandozók véres tetteitől, s az ellenük hozott megtorlásoktól.
Atilla (Ethele) seregének a létszámát egymillióra teszik, és a hun vezér gyakorlatilag meghódoltatta egész Európát kevés kivételtől eltekintve.
A krónika sok csata elesettjeinek a számát nem adja meg, másokét pedig igen.
Így beszámol 125 000 elesettről: 210 000 halottról, 40 000 lemészároltról, 11 000 áldozatról. Elég szörnyű még olvasni is.
Az utánpótlásról folyamatosan gondoskodtak: a többnejűség ezt lehetővé tette.
Attila roppant gazdagságot harácsolt össze.
Halálát alighanem az okozta, hogy lerészegedett, és orrvérzése megfojtotta…
Ethele városát a németek Etzelburgnak nevezték, de a hunok a mai napig is Ó-Budának hívják - írja a szerző. Valami hasonló megállapításra jutott a Zászlónk c. diáklap is vagy száz éve az óbudai ásatások romjainak láttán.
Suma summarum, megállapítható, hogy a Földön mindig voltak és vannak háborúk, hogy a háborúknak az Isten képmására teremtett emberek tömegei az áldozatai, a gonoszság meg röhög a markába.
Nem kéne, hogy ez így legyen, noha ma is így van, ha nem még ígyebb.
Tegnap este a Várban emberek ezrei és akik rádión követték közösen kértek mennyei segítséget ahhoz, hogy az áldott béke helyreálljon, és az ellenséges feleket állítsa meg az Ég, hogy a társadalmakat ne roncsolják meg.
Bár így lenne.
Így legyen!