Ma szép idő van. Még a felhők is mások, mint tegnap voltak. A falombokat kellemes szép borzolja.
A levelek beleremegnek e zilálásba, mintegy azt sürgetve: engem szakíts le! Egyelőre inkább több a levél a fákon, mint alattuk, de a helyzet hamarosan megfordul. Mire több lesz alul, érdemes téligumi cserére bejelentkezni. (Vén autómon lehet, hogy utoljára?!)
Holnapután temetés.
Ezúttal volt főnökömön a sor. Szép kort ért meg. Ő és rendtársai elém élték az öregedés folyamatát. Tanúja voltam hanyatlásuknak, s annak, ahogyan alávetik magukat az orvoslások többé-kevésbé invazív eljárásainak. Egy-egy műtét, egy-egy mélyről jövő sóhajtás, a kiszolgáltatottság fokozatossága, esetleg a váratlan halál. Mindenféle előfordult azok között, akik hazatértek Magyarországra. A rend hazai létszáma gondolom, felére zsugorodott. Mintegy ötvenen elhunytak az általam ismertek közül.
Tudomásul kell venni, hogy egyirányú utcán menetelünk. Ki előbb, ki utóbb ér az utca végére.
Többször eszembe jut, akik eddig elhunytak, jobbára békés körülmények között éltek.
De vajon elmondható lesz-e a túlélőkre?
Csak remélem.
***
Első gyerekkor
petróleumot nem bántottam,
kést letettem
csitt-csattot nem piszkáltam.
Második gyerekkor
posztomat megírtam
Puzzle-t kiraktam
félórát sétáltam,
rejtvényt megfejtettem
mahjonggot megpróbáltam mind lekapni
gyógyszereimet mind bevettem
2022.10.19. 13:08 emmausz
Idő
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3317957798
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek