Mickey webnaplója

Mári-Klári kezd beszélni babanyelven. Papa, mama, labda, lámpa, hinta már megy. No és az, hogy góóóól (két bátyja is van).
Ma P.csabán voltunk szolgálatban. A vasúthoz közeledve találkoztunk VP.-rel, aki hazafelé. Kezet ráztunk. Mondtam: mi is hazafelé.
Főszerk. uram elmondta, hogy ennyi volt. Megírta hattyúdalát az utolsó lapszámban. Hogy lesz-e folytatás, már nem az ő gondja.
Öregszenek a főszerkesztők, meg a szerkesztőbizottsági tagok.
Megmondta Nagy Ernő: „már ezek az öregek se a régiek”. Igaza volt. Csak kiegészíteném azzal, hogy már ezek a fiatalok se a régiek (vö. Régi csibészek).
***
Szeretek útra kelni.
Vonatozni.
Ülve futkos elém a táj, nem kell vezetnem, a fotózásnak élhetek, ha kedvem úgy tartja. A téma az úton hever. Ma megint összegereblyéztem egy hétre valót.
***
Mintha a pénzimádók és az istenimádók közötti olló nyílna.
A próféciák a békétlenség növekedéséről szólnak.
A nap híre, hogy Macron elnök felkereste a pápát, hogy imádkozzék a békéért.
Alighanem nyitott kapukat dönget.  
Ha békét kívánna a világ, abba kellene hagyni a békétlen felek helyzetbe hozását.
El kellene állni a fegyverszállításoktól.
(Ja, hogy a fegyvereknek fogyni kell, különben csökken a profit, és az elképzelhetetlen a fegyvergyárosok részére…) Persze ez az ő bajuk kellene, hogy legyen.
 De nem így van.
Tartok tőle, hogy olyan békeharc tör ránk, hogy kő kövön nem marad.
Ne legyen igazam!