Régóta mondogatom, hogy mindenkinek megvan a maga módszere arra, hogy magán tartsa mások figyelmét. Ez bizony igaz.
Sokféle módszer van, pl. a beszédesség.
Az a fajta, aki saját szómenését nem hagyja megszakítani.
Ha megszólalsz, azt mondja: Még nem fejeztem be. (Arra várhatsz.)
Vagy figyelmeztet: Ne felejtsd szavadat…
Vagy a mondatok végén nem ereszkedő a hanglejtése, ahogy várható volna, hanem ellenkezőleg: emelkedő, mintegy ezzel is arra utalva, hogy még nincs vége és nincs vége, és soha nincs vége.
Vagy: Csak egy mondatot hadd mondjak még… Számolhatod az egyet. Tegnap kilencszer egyet számoltam… Nem is voltak rövid mondatok.
Egy másik módszer a harákolás.
A harákoló harákolással hitelesíti jelenlétét. Ez nem afféle csendes torokköszörülés, hanem hirtelen és erős, mint a közvetlen közelben lecsapó istennyilára következő égzengés. A hangerőre nem lehet panaszunk.
Van tenor és basszus harákoló. Kinek mi adatott.
2022.11.12. 20:57 emmausz
Így vannak kitalálva
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7717977114
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek