„Ha megunja furulyáját, előveszi bőrdudáját. Belefújja búját a birka bőrébe, szélnek ereszti belőle.”
Ez a nótaszakasz emlékeztet arra, amit csaknem naponta csinálok.
Jobbára itthon téblábolok.
Ha éppen nem sétálok, akkor hol játszom a számítógépen, hol pedig írok valamit, hol a forgószéket átirányítom a digitális billentyűs Yamahához, és beleverem búmat, örömömet, engem foglalkoztató dallamokat, régi és még régebbi slágereket, beatszámokat, klasszikus és romantikus zenéket, ritkábban jazzt, és elvagyok velük, mint a befőtt.
Ezek a zenék bennem élnek, és régi idők szépségeire emlékeztetnek.
Akkor is, ha nem egészen pontos az én „interpretációm”.
A zene elvont külön világ.
A megfogalmazások világa megint egy külön világ.
Sokszor rácsodálkozom a nyelvhasználat árnyaltságára.
Miféle elvont tartalmakat képes az ember szavakba önteni.
Gondolhatok a Cz. G.-féle menést kifejező több mint ezer szavára, vagy egyszerűen csak arra, hogy a szeretetre és a szerelemre kétféle szavunk van. Mi mindent idéznek fel a szavak!!!
2022.11.15. 06:34 emmausz
Széken forgolódva
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8517978780
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek