Mickey webnaplója

Olvasom: „Tömörkény István – patikussegédből lett múzeumigazgató.”
E mondat kapcsán elkezd forogni az eszem kereke.
Gyerekkoromban olvastam nagy buzgalommal Grätzer József könyvét (SICC).
Nos, abban található a rajziskola.
Abban mutatja meg az író, hogyan lesz a körből egér, zsoké, rozmár avagy éppen pulyka.
Hogy miből mi lesz, figyelmemet arra tereli, hogy kiből ki lesz. 
- Itt vagyok pl. én. Gimnazistából nem lett se pszichológus, se kertész, de lett segédmunkás, nem lett kolormérnök, de lett üzemgazdász, abból munkanélküli, abból publicista, abból társszerkesztő, abból nyugdíjas.
- Feleségemből kereskedő, majd karitász munkatárs, onnan számlázó, onnan titkárságvezető.
- Öreganyámat kérdezték az unokák, hogy mi lett belőle – hisz „mindig tiszta kitűnő volt”. Mire ő: Hát mi más? Nagymama. (Ahhoz nem kellett volna olyan vehemenciával tanulni – álmélkodtak válaszán.)       
- A vicc szerint az állatok megbeszélik egymás közt, hogy kiből mi lett.
Az egyik: Apám szarvas, anyám bogár, így lettem szarvasbogár.
Hm…
A másik: Apám ló volt, anyám tücsök, így lettem én lótücsök.
Hm…
A harmadik: Apám paradicsom volt, anyám madár, így lettem én pa….
Közbevágnak: Na, elmész ám te a francba!
A komoly és a vidám példákkal azt szeretném igazolni, hogy az emberek közül igen sokan módosítják pályájukat mindaddig, ameddig saját tehetségük mentén nem találnak állást, elfoglaltságot.
Ezek boldog emberek, aki végül is azt csinálják, ami a hobbijuk, ami a karizmájuk.
Még megemlítem, hogy Bud Spencer nagyon sokféle foglalatosságot tudott magáénak, és gyermekeit is arra biztatta, hogy tehetségeik mentén tanuljanak: azokban fognak jó eredményeket felmutatni.