A professzor vizsgáztatja a medikus hallgatót:
− Azt mondja meg, kedves kolléga, ha magát beteghez hívják, mi az első kérdése?
− Az, hogy hol lakik a beteg…
Az orvostanhallgató államvizsgázik.
− Mit kell először is biztosan tudnia – kérdezi a vizsgabizottság elnöke –, ha egy beteghez hívják? A hallgató nem sokat töpreng. − A címet, professzor úr!
− Nem tudom, emlékszik-e rám doktor úr? Tavaly voltam itt a reumámmal, s akkor azt tetszett mondani, hogy kerüljem a nedves helyeket.
− Igen, ez nagyon fontos…
- Csak azt szeretném tudni, megfürödhetek-e már?
***
− Betartotta az utasításaimat, és nyitott ablaknál aludt?
− Be doktor úr, nagyon szigorúan.
− Helyes… És az influenzája nyomtalanul elmúlt?…
− Nem, az megvan. A karórám meg a videóm tűnt el nyomtalanul.
Az állatorvos megbetegszik, és elmegy a háziorvosához.
− Mi a panasza? – kérdezi a doki.
− Nézze, én állatorvos vagyok. Én úgy gyógyítom a betegeimet, hogy nem kérdezek tőlük semmit, hiszen ők nem tudnak válaszolni. Maga erre nem képes?
− Dehogynem – válaszolja az orvos kis gondolkodás után. Szó nélkül megvizsgálja az állatorvost, majd átad neki egy receptet.
− Tessék, ezt váltsa be!
− És ez hatni fog?
− Persze. Ha mégsem, akkor legfeljebb elaltatom…
***
− Az ifjú házas orvost telefonon bridzselni hívják a kollégái. − El kell mennem drágám – mondja, amikor leteszi a kagylót. − Valami komoly eset? – kérdezi aggódva az asszonyka. − De mennyire komoly… Már három orvos ott van!
***
Beteg a patikában: − A gyógyszer nevét elfelejtettem, de azt tudom, hogy Methylalminodimentholphenyl-t tartalmaz…
Két gyógyszervegyész beszélget: Minek nevezzük el az új gyógyszert:? Trichloraneurinbutylmenachhindioxyphenyaethanolbarbituratnak, vagy valami hasonlónak, hogy a hipochonderek ne tudják könnyen megtanulni.
Orvosnál: − Sóhajtson, Józsi bácsi! − Hajjaj!
A nénike érdeklődik az orvosnál, hogy tekintettel súlyos betegségére, milyenek a kilátásai.
- Hát nénike, a jövő hétre már ne vegyen tartós tejet!
− Doktor úr, tudom, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok.. Mondja meg, mennyi időm van még hátra? − Na, Kovács néni. Olvasta maga a Háború és békét?
− Nem.
− Nos, akkor már ne is kezdjen hozzá…
2022.11.26. 17:38 emmausz
Kun Ákos vicceiből (MEK)
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3117988208
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek