Mickey webnaplója

Két napja megírtam, hogy megyek az urológiára. Aztán töröltem. Aztán mégis mentem, mert valamiféle fertőzés döngeti egészségemet.
Az úgy volt, hogy pénteken elstartoltam az ügyeletre, mert a körzet minden ajtaja már zárva volt.
Az ügyelet elhajtott a Honvéd-kórházba. Kb egy óra parkolásra volt nálam aprópénz. A sorukra várók három fő és két mentő elmondták, hogy négy órája várnak bebocsátásra.
Azonnal távoztam. Nem kívántam az adósok börtönében kikötni.
Egy napot gondolkoztam a továbbiakon, mert jobban éreztem magamat. Aztán rosszabbul.
Végül ma elindultam a szakrendelőbe, mert azzal biztattak, ha szúr, ha fáj, akkor fogadnak időegyeztetés nélkül is.
Már a vendégfogadónál (ügyfélirányító vagy efféle) majdnem lepattantam. A szúr, a fáj nem hatott, az éjjeli hidegrázás és láz igen. Beengedtek. Egyszer csak rám került a sor.
A doktor – nagy tudású úr -, finoman célzott rá: Ilyenkor kell jönni? Majd megvizsgált, felírt egy sorozat CIFRAN-tablettát.
Halálra váltan olvastam a tájékoztatót a végeláthatatlan sorokban kígyózó mellékhatások leírását. Azért beveszem… ha lehet tíz nap alatt mindet. Hátha életben maradok általa. Hisz antibiotikumra vártam. Most aztán megkaptam.
Egyelőre lázam van, de az esti adagot bekapom.
Majd adok én annak a láznak.
Majd adok én annak a fertőzésnek.
Várok, várom az Úr érkezését, hiszen advent van.
Várom sorsom jobbra fordulását is.