66
Most vagyok hatvanhat éves.
Csak azért nem járok óvodába, mert köhö-
gést kapnék.
Csak azért élek, mert még nem hal-
tam meg.
Nem leszek öngyilkos, kivárom
életem végét.
Közeleg amaz idő, amikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall,
a lábától nem jár, a kezétől nem fog.
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni.
Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.
Weöres S. még tíz évet élt. Szabó Feri többször emlegette római találkozásaikat. Egy alkalommal esti beszélgetést folytattak egy kisvendéglőben. Közismert volt, hogy WS szereti a jó bort. Időnként kérte Ferit, hogy hozasson ki még egy féllitert. Végül hazafelé indultak volna, de WS lábai már nehezen engedelmeskedtek. Így szólt: „Ferikém, kísérj már haza, egy kicsikét be vagyok csiccsentve.”
Szeretem WS.-t, szeretem a verseit. Ezt is.
Magamra is vonatkoztatom.
76
Most vagyok hetvenhat éves.
Csak azért nem járok óvodába, mert köhö-
gést kapnék. (Úgy látszik jártam óvodába, mert éppen köhögést kaptam. De hiszen sose jártam óvodába!!!)
Csak azért élek, mert még nem hal-
tam meg. (Stimmel.)
Nem leszek öngyilkos, kivárom
életem végét. (Pontosan. Életem végét nem siettetem.)
Nagyon közel az az idő, amikor az ember
a szemétől nem lát, a fülétől nem hall, (HÁÁ?)
a lábától nem jár, a kezétől nem fog. (Kopnak, kopnak.)
Ekkor végleg befelé kell fordulni, belül
sétálni, befelé figyelni. (A befelé fordulás megy, az orvos inkább a kifelé fordulást javasolja „kifelé sétálással”.)
Csak a belső táj
ne legyen barátságtalan.
(Próbálunk a szépre koncentrálni, ameddig emberileg ez egyáltalán lehetséges.)
Utolsó kommentek