Olvasom az Elvis Presley életéről szóló könyvet.
Az biztosnak látszik, hogy hangja lényegesen nívósabb volt, mint az életvitele. Eleinte csak tök sötétben volt hajlandó énekelni.
Bizarr mód öltözködött, tűzoltófrizurát viselt, félénk természetű ember, a megszokások rabja. Mindig mindennek ugyanúgy kellett történnie az életében, ahogy ő diktálta. Nagy ellentmondásokat mutat élete.
Gospelénekes, rhytmen blues énekes, mindenkit utánozni képes énekes, akiket az állandóan szóló rádióadásokból ismer meg. Szegény sorsú, aki teherautósofőrből elég gyorsan milliomossá nőtte ki magát.
Valamiféle messiásnak képzeli önmagát, aki gazdagodásával párhuzamosan sok mindent megenged magának. Szélsőséges valaki, aki a pokolba kívánja a fellépéseket, viszont életmódja egyre inkább igényli a hatalmas pénzösszegeket.
Mértéktelenül eszi kedvenc ételeit, kiváltképp az édességeket.
Egész siserahad áll rendelkezésére, lesve kívánságait.
Különféle kábítószerekkel él. Fellépései előtt ezekkel stimuláltatja magát.
Zseni a maga módján, de élete gyertyáját kétfelől égeti, s nem éri meg a 45 életévet se.
Az általa folytatott életmóddal nem is tehette.
Úgy nyilatkozott, hogy minden általa előadott éneket szereti, különben nem énekelné el őket.
Szeretett poénkodni. Hallgatóságát olcsó bizsukkal, általa viselt sálakkal megajándékozni.
Élete menedzsere, Parker ezredes árnyékában telik.
Sokan hasznot húznak az ő jövedelméből.
Emlékezetem szerint temetése alkalmával hatalmas tömeg gyűlt össze.
Közülük hárman meghaltak a tolongásban.
Mindent összevéve fura élete volt.
Ide a szocialista világba csak a hangja érkezett meg, de az általa előadott számokon generációk nőttek fel, az akkori korosztály bálványává nőtte ki magát.
Magam is kedvelem sok nótáját mind a mai napig.
Utolsó kommentek