Mickey webnaplója

Vén magamnak vén autója a múltkor nem volt hajlandó elindulni. 
Fiunk megsegített, gondosan feltöltötte az akksit.
A kocsi magához tért, és megindult. Azóta közlekedtem vele.
De ma…
Ma megint megadta magát.
Elindult, majd elerőtlenedett. Hiába nyomtam a gázt, leállt. Aztán annyit se mondott, hogy nyekk.
Egy semleges területen a járda mellé édesgettük, majd lezártuk az öreg kocsit a Keve utcában.
Valaki dicsérete a Keve utcai akkuszerelőt. Mivel utunk a háza előtt vitt el, és mivel éppen egy kocsin dolgozott az utcán, meg szólítottam.
Elmondtam, hogy mit tapasztaltam.
Ő úgy látja, hogy a generátor nem termel áramot, s az akkut hiába töltjük fel. Egy darabig dolgozik, aztán lemerül.
Még elmondta, hogy szűkös az ideje. Mindenesetre elfogadta a kocsikulcsot, mi megmutattuk az utcában odébb parkoló verdát, majd telefonszámot cseréltünk, és hazagyalogoltunk.
Ha nem javít ki a mester, vettem volna egy új akkut, és nem értem volna vele semmit.
Most várjuk a fejleményeket.
Olyan gondviselésszerű az egész.
***
Rokonlátogatás egyelőre felfüggesztve. Az unokák ketten kötőhártyagyulladással bajlódnak. Egyik a fülével is.
Szegény embert az ág is húzza.
***
PS. A szerelő visszaszólt, hogy mégis az akku ment tönkre. Cseréli. Deo gratias!