Mickey webnaplója

Ha új életet kezdhetnék, alighanem megpróbálnék az életnek kizárólag a szép oldalával foglalkozni. Egyszerűen azért, mert a lét pozitívabb a nemlétnél, következésképpen, ha a létre gondolok, vagy annak valamelyik elemére, összetevőjére, szükségszerű, hogy szépnek és pozitívnak lássam.
De hát tegnap is mi történt?
Az egyik fajta szózatjáték első ötbetűjét beírom: RÉTES. Az utolsó betű zöld. Beírom a második öt betűst: HÍVÁS. Mind az öt stimmelt. A megfejtés 36 sec. alatt megtörtént. Kicsit zavart, hogy ilyen hamar véget ért a játék.
Na, tessék! Annak kellett volna örülni, hogy ilyen eredményesen ráéreztem a megoldásra.   
Más.
A fotózás. Tegnap rálőttem a nappaliban kétszer egy-egy témára. Idős amerikai rokonom, aki maga is rengeteget fotózott, és akinek művészeti vezető státusa volt, mint már oly sokszor, tegnap is megdicsérte a két képet. „Genius. But don’t let it go to your head… keep observing, creating.” Zseniális, De ne hagyd, hogy a fejedbe szálljon. Továbbra is megfigyelés. Alkotás. A másikra pedig: „Astonising”, azaz lenyűgöző.    
Szavain el-elgondolkozom. Vajon mekkora a realitása. Amatőr fotós vagyok, témáim beszűkültek, az egykilós gépet ritkán használom, mobillal lövöldözök.
Szavainak mindenesetre súlya van előttem, hiszen hozzáértő embernek kell őt tartanom.
Más kérdés, hogy a digitális technika elterjedése óta úgy teremnek a jó képek a világon, mint fű a réten. Magyarán nincs túl nagy jelentősége annak, hogy a jó gépek milyen szépen dolgoznak.
***
Autónk még mindig a szerelőnél. egyelőre nem találja a hibát. Még egy vizsgálatot kéne kérnünk tőle: Ellenőrizze a testkábelt. Egyes vélemények szerint valószínűleg az kontakthibás.
***
Az orvos előírta pirulákat beszedtem. Ő úgy vélte, hogy három nap alatt kitisztul a tüdőm. Jelzem, letelt a három nap. Várom a teljes felépülést.