Mickey webnaplója

Az értelmező szótár nem ismeri azt az igét, amellyel oly gyakran él egy szakácsfogásokat bemutató tv-műsor. Ez pedig a megillatol ige.
Pontosan lehet tudni, mit jelent, megszagol, szagmintát vesz, ellenőrzi, hogy a kívánt illata van-e az elkészült ételnek, italnak.
Igazából a megszagol igével azonos folyamatról van szó, de valahogy mégis különbözik ez a megillatol az előzőtől.
Hangulatában más, de még kicsit tartalmában is.
Azt feltételezi – joggal –, hogy az elkészült fogás kellemes illatú. (Ellentétben a korábbi időkből visszaköszönő megbűzöl igével, ami épp az ellenkezőjét sejteti.)
Mivel tegnap kiruccantunk Piliscsabára, volt alkalmunk megillatolni számos virágot.
A természet ugyanis hozza a formáját.
Lehet béke, lehet vad háború is akár, a rózsa illatos marad, a gyümölcsfák virága illatos marad, a jácint illatos, és amelyik virág nem illatos, az legalább szép színű.
És ebből nem enged.
Szerencsétlen az ember a maga káini gesztusokra hajlamos természetével, mert belerondít a harmóniába, káoszt szül a rend helyébe, de talán nem is egészen így van.
A szétdobáló (diabolosz) viszi rossz utakra az embert.
A gonoszság kívánja feldúlni a teremtést.
Húsvét után vagyunk.
Megtörtént a nagy visszatekintés, a tápászkodásokon is túl vagyunk.
A természet „feltámadása” napjainkban történik.
Jól tesszük, ha
a szépre nézünk, ha
az élet értékeit vesszük számba,
kiülünk a napra,
örülünk az életető esőnek,
hálát adunk azért, hogy
újra kinő a fű,
szárba szökken a gabona,
virágzanak a fák,
tarkává lesz a rét,  
mi meg illatolunk.
Bele-beleszagolunk a jó levegőbe.