Mickey webnaplója

Ott hagytam abba, hogy a monitor kiírta: NO SIGNAL. És tényleg se kép, se hang. Megpróbáltam monitorcserét, egy kis porszívózást, de semmi változás. Már ott tartottam, hogy a következő munkanapon leviszem az egyik szervizbe (holnap nyitnak). Ma viszont meglátogatott M. unoka, aki saját bevallása szerint eddig tíz PC.-t rakott össze. Hogy T. előadta neki a gép meghibásodását, azonnal munkához látott. Tovább folytatta és céltudatosan a porszívózást. A gép magához tért.
Íme bizonyság, újra használható.
Hát használom, minként a sziklamászó a hegyet, aki kérdésre, hogy mi értelme van a mászásnak, miért teszi ezt? Ezt válaszolta: Azért mászok sziklára, mert van sziklafal.
Kicsit hasonló az én válaszom is, de talán kevésbé lelkes.
Úgy vagyok vele, mint az autó hiányával.
Ameddig az fennállt, nem autóztam. Nem is ácsingóztam érte, hogy azonnal, de azonnal újabb kocsink legyen. Azt éltem meg: Legyen autónk, ha Isten is úgy akarja. Aztán lett Józsi és Feri közreműködésével.
Amikor a számítógép elromlik, kétségbe esthetek akár, hogy mi lesz az ott tárolt fotók tízezreivel, mi lesz valamennyi írásommal? A bennem kialakuló válasz:
Ha odalesznek, akkor gyorsan tűnnek semmivé.
Ha megmaradnak, akkor lassan tűnnek semmivé.
Ha megmaradnak, esélyük van mások hasznára lenni, ha pedig nem, akkor nem.             
Nos, gyorsan életre támadt a masina, így hát folytatom a napi munkát.
robot?
unaloműző?
tapasztalatátadás?
értékek felmutatása?
Mind ezek együtt.
Szó se róla, szívesen csinálom, ha találok meglovagolható témát, alapötletet, olyan eszmei porszemet, amin kicsapódhat a róla alkotott véleményem.
Ha találok olyan szellemi madzagot, amire rákristályosodhat a magam „kandiscukra”.
Nem bántam a másfél napos hallgatást, és szívesen veszem a napi folytatás lehetőségét is.
Néhány új fotó is vár továbbozásra. Talán nem egészen hiábavaló ebbeli fáradozásom se, a témakeresések, a képi megfogalmazások.
Há’ kó’ gyeünk – mondta Javier felügyelő Jean Valjeannak.
Hát akkor gyerünk! – mondom magamnak a „lovak közé csapva”.