Mickey webnaplója

Vasárnap vége lett a húsvéti ünnepkörnek pünkösddel befejezőleg. Majd megmutatom újra a szép fotót, a krakkói irgalmasság székesegyház üvegablakáról, mert valamiért nekem ez olyan pünkösdi. Méltóságos, ünnepi, paradicsomi színekkel megáldott méretes, el nem fakuló, az időtlenséget megképző alkotás.
Nagyon tetszik.     
Ma Piliscsabán teljesítettünk szolgálatot.
A kis két és féléves Marcsi koránál fogva igen anyás. Lassan oldódik, pedig szükség van a kapcsolatfelvételre, rájuk vigyázni megyünk hozzájuk (meg azért, mert szeretünk náluk lenni). Ma is tartott egy kicsit tőlünk.
Isten bocsássa meg nekem, amiért kezébe nyomtam mobilomat, hogy a galériát előre-hátra nyomogatva elcsodálkozzon saját fotóin és a rokonságot ábrázolókon. Egyszeriben elfeledte a távolságtartást, és ez egész napját közvetlenné tette irányunkban.
Hazafelé ma (május 30.) az év első komoly zuhéjába keveredtünk autónakkal – igénybe véve az összes ablaktörlő-fokozatokat aszerint, hogy éppen mennyire másztunk az égi áldás alá. Ahol esett, ott aranyat ért – remélhetőleg. Távoli villámlást is észleltünk, hozzáillő dörgésekkel, morgásokkal.
Hazajővén megnéztem a napi hírösszefoglalókat a neten. Ott találtam az alábbi bakira:        
„…az ukrajnai háború az illegális fegyverkereskedelem újabb világkorát hozhatja”.  
Nem jobb sokkal az értelemszerű virágkor kategória alkalmazása sem, mert meg is ette a fene, ha fegyverkereskedelem virágkorát éljük. Lehet, hogy így van, de ne legyen így!
Holnap a Mária-hónap vége, egyben az esti lorettói litánia-mondások vége is.
Valaha természetes volt, hogy a népek – főleg asszonyok – megkeresték ilyenkor a templomot, hogy a pappal együtt el-elgondolkozzanak a Máriát éltető jelzőkön, kérve szíves közbenjárását ügyeinkben.
Nem baj, ha változnak a megfogalmazások, csak megszólaljanak a mai kor nyelvén.
Jó kísérlet erre Lackfi János úgyszólván teljes költészete.
Ld. jóéjtpuszi és társai.