Mickey webnaplója

Tegnap este megnéztem a Roma-Sevilla futballdöntőt.
Igen vad meccs volt.
Röpködtek a sárgalapok, ütköztek a fejest végezni akaró kobakok.
Felrepedt egy heves kaszáló mozdulattól az egyik olasz szája, tán néhány foga is meglazult.
Az olaszok két gólt is rúgtak, egyet a spanyoloknak, egyet saját maguknak.
Ahogy én láttam, az olaszról szerencsétlen módon saját kapujába pattant a labda.
Rosszkor állt rossz helyen.
Mindkét félidőt és a hosszabbítást is hosszú ráadáspercek tették még sokkal hosszabbá.
Aztán a 11-es rúgások…
Az olaszok elbénázták, a spanyolok nem.
Az este 9-kor kezdődő meccs valamikor éjfél után fejeződött be.
Elgondolkoztam rajta: Nincs jobb programom, mint a hatalmas pénzért futkosók viadalát végigülni a képernyő előtt?
Óhatatlanul jön a belső figyelmeztetés: Jól van ez így, hogy sokat ülök a tévé, a PC előtt?
Biztos, hogy nem, ha arra gondolok: arra fordítom egész napos figyelmemet, akit, amit nagyon fontosnak ítélek meg.
Azok között oszlik meg napi időkeret-felhasználásom, akiket, amiket a legfontosabbaknak tartok.
Érdemes ezen elmélázni, és ha szükséges, a korrekciókat végrehajtani.
Ez nem jelent mást, mint hogy sorra veszem napi programjaimat, és döntök a szükséges változtatások érdekében.
Remélem, van értelme.      
***
Tegnapelőtt zivataros időben száguldoztunk hazafelé.
Tegnap azt vettem észre, hogy a kocsi ABS-kijelzője nem akar kialudni.
Ma reggel – hála Istennek – kialudt. Önkorrekciót hajtott végre?
Talán.
Remélem.