Mickey webnaplója

Piliscsaba mindig felüdít, mosolygós fiatalok között tölteni a napot szép kertben, szép időben, szép társasággal. Utóbbiak személyiségi jogait figyelembe véve mindig a kert virágaira pazarolom a kattintásokat.
Nem baj.
Ma van Szentháromság vasárnapja.
Az evangéliumok legszebb mondata hangzik el ilyenkor:
„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy elítélje, hanem azért, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.”(Jn 3,16–17)
A Szentháromságról szól ma a prédikáció és a népénekek.
A maguk módján törekednek elmondani, hogy Isten három személy együttese, mert a szeretet mindig másokra irányul (Ld. önkiüresítés).
Mégis az az ember benyomása, hogy racionális érvekkel nem befogható a végtelen Isten.
Merthogy misztikus, aki csak a hit által vonzható emberközelbe.
Ennek ellenére én is egy képhez folyamodom.
Bár nem fogható meg a hármas egység, van emberi vetülete is:
Az ember is szerető, és szerethető valaki: társas lény.
Csakhogy – mint már egyszer megfogalmaztam – az ember szó gyűjtőfőnév. Mert az ember vagy férfi, vagy nő. Szeretetkapcsolatuk gyümölcse a gyermek. Ez a három egy, a neve család.
***
Istent nem látta senki, de be kell ismerni, hogy az ember minden tudását egybe véve sem képes élettelenből egyetlen élőt összehozni. Márpedig bolygónk élettel van tele. (Elég pl a halrajokra gondolni, vagy a nyárfa megszámlálhatatlan termését számba venni.)
A teremtett természet a maga módján egyedülálló gazdagságot mutat fel.
Ez az élő tobzódás pedig a teremtő Istenre mutat.
Itt abba is hagyom.
Mit is mondhatnék még?