Éppen tíz éve annak, hogy hatalmas árvíz sújtottra földrészünket, az EU- sok tagállamát, így hazánkat is. Visszanézve az akkor készült képeket, számos alkalommal a gátakon találjuk a miniszterelnököt, aki jelenlétével és végzett munkájával is tartotta a lelket az önkéntesekben és a hivatásosokban. Készült olyan videó is annak idején, amelyen a gát megmozdul, ha úgy tetszik, életveszélyessé válik, és csak hatalmas erőfeszítés árán sikerül megakadályozni a vízáttörést. Az irdatlan erőfeszítések sikerrel jártak. A Duna magyar szakaszán nem pusztított árvíz, csupán rengeteg energiába-pénzbe került. A tévében láttuk a nyugati helyzetet. Egyre másra árasztotta el a víz a városokat. Nem láttam olyan képanyagokat, amelyek kitartó ellenlépésekre utaltak volna az árral szemben.
Mit tett az EU?
A nyugatiaknak hatalmas összegeket juttatott kártérítés címén, mi pedig egyetlen buznyákot se kaptunk.
A kérdés a lebegőben lóg. Ha elöntötte volna a városainkat az ár, vajon juttattak volna-e kártérítési pénzt a közösből? Már sose fogjuk megtudni, legfeljebb sejtéseink lehetek.
…de mi köze van ehhez Misi mókusnak?
Aki olvasta Tersánszky könyvét, az emlékezhet a szituációra. A pajkos és sportos Misi mókus elérkezik az örökké termő fához, és összeismerkedik az ott élő kövér lusta mókusokkal. Történt pedig, hogy kígyó közelített a fához. A kövér mókusok voltak a prédái, mert ellustultak, nem tudtak elmenekülni a kígyó elől. Misi mókus viszont jól ellátta a kígyó baját, olyannyira, hogy amaz elmenekült. Misi mókus próbált a kövérek lelkére beszélni, hogy hagyjanak fel lusta életmódjukkal, de mindhiába. Így hát hátat fordított nekik, nyavalygásuk ellenére faképnél hagyta őket.
Tíz év óta kísért a gondolat, hogy akik állandó gáncsoskodásban állnak velünk, megérdemlik-e, hogy közösségben álljunk velük? Meddig leszünk pofozógépeik ezeknek a mihasznáknak?
Nem kellene visszavágni nekik élve a Bolondok hajójából vett geggel: Nem mi vagyunk a renitensek, hanem a biciklisták. Ha kérdik: Miért pont a biciklisták? Visszakérdeznénk: Miért pont mi?
Egy másik lehetőség a kontrára: Minden képviselő asztalára kellene tenni egy-egy keljfeljancsit. A képviselőknek pedig értésükre adni: Ezekkel szórakozzanak, ne velünk!
Avagy lehet-e kötelezni egy országot, hogy tegye tönkre gazdaságát, társadalmát, kultúráját?
A kérdésem költői.
2023.06.10. 06:27 emmausz
Árvíz és Misi mókus kalandjai
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5218143234
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek