Kimentünk az idei könyvhétre. Tehát
bementünk a városba.
A metróra felszállt egy idős házaspár. Leültek velünk rézsútosan szemben. Ketten együtt lehettek kb. 160 évesek Beszélgettek.
Nagyjából velünk szemben egy fiatal pár foglalt helyet. Ketten együtt lehettek max. hatvan évesek. A férfi viselt fülbevalókat. Mindketten a mobiljukat nyaggatták.
Mi is kettesben ültünk velük szemben. Együtt 150 évesek. Hallgattunk.
Majd felérkezve a Vörösmarty térre, jártuk a terepet. Most nem egy téren terült el a könyveket árusító pavilonsor, hanem a Deák tértől a Vigadóig, a Dunáig húzódott a pavilonok sora.
Soha életemben ennyi kiadóval nem találkoztam.
Soha ennyi érdeklődővel sem.
Igaz, hétvége van és jó idő.
Lent úgy vonulgattak az emberkígyók, mint valami hatalmas tüntetésen. Fent a felhők vonulgattak.
Igen sokan vártak, méghozzá türelmesen dedikálásra.
Bevallom, nem készültem új könyvekkel való megismerkedésre. A család ifjabb tagjaival való találkozásra igen. Össze is futottunk, ahogy kell.
L. unoka készült.
Érdekelte volna egy Guinness rekordok könyve, és egy könyv, amelyik a mongolok ételeit taglalja. Elég érdekes vágyak űzik. Mondanom se kell, hogy egyiket se találta meg. Viszont igen felcsillant a szeme az Asterix-füzetek láttán. Néhányat még nem olvasott el. Vettek hármat. Minden gyerek kapott valamit, ráadásul egy-egy PEZ-cukorkát is ajándékba.
Csoda, hogy nem veszett el egy sem a három gyerekből a nagy forgatagban.
Ők így, új olvasnivalókkal megrakodva indultak el a cirkuszba, mi meg Aquincumba.
Összegezve a látottakat alighanem tévedés volna temetni a Gutenberg-galaxist
PS. Két dolog tűnt fel még: Az egyik, hogy egyre több a kövér ember. Igaz, hogy olvasni jobbára ülve szokás, és ez nem tesz jót az egészségi állapotunknak. A másik, hogy eltűntek a műanyagzacskók. Mindenki papírtasakban-szatyorban cipelte megvásárolt portékáját.
Utolsó kommentek