Mickey webnaplója

Még él bennem az élmény, a könyvhét nyüzsgése. Alighanem a tízmillió író és költő országa vagyunk. Vagy van itt, valaki, aki nem ír?
Van itt valaki, aki nem képes szavanként egymás alá írni gondolatait?
Ugye nincs.
Azon gondolkoztam, hogy vajon mekkora szellemi értéket képviselnek az új kiadványok.
Mit tesznek hozzá korábbi ismereteinkhez?
Találhatnék-e egymásnak feszülő ellentétes tartalmú írásokat?
A dedikálások szinte folyamatosak.
Kicsit olyan ez, mint a FB-on ismerősnek jelölés.
Az író jobbára nem ismeri azokat a személyeket, akiknek ajánlja könyvét. Gizinek és Kázmérnak szeretettel XY.
A FB-on hasonló a helyzet. Sok esetben ismerősnek jelölést kér olyasvalaki, akit nem ismerek.
Jelölhetem, de ettől még nem fogom ismerni. Volt, hogy az ajánlkozásra válaszul kérdőjelet tettem. Honnan kell nekem őt ismerni, és ha ő ismer engem, én őt miért nem?  
***
Ma lefotóztam egy liliomot egy pókkal. Mennyire illettek össze?
***
Tegnap egy gyászmisén vettünk részt a zuglói Thököly úton a „domonkosok”-nál. Itt volt 51 éve az esküvőnk. Azóta nem jártam ebben a templomban. Messze esett Rákosfalvától, Kispesttől, Józsefvárostól és Óbudától is.
***
A szózat játékkal úgy jártam, mint a biztosítóval.  Immár másodszor vesztettem el bonuszomat, B10 besorolásomat valami többé-kevésbé nem tőlem függő adminisztrációs zavar miatt. A szózat játék eredményessége részemről 88%, de azt is méri, hogy zsinórban hány játékot fejtettem meg eredményesen. Mostanában egy 55-ös sorozat szakadt me, és kezdhettem elölről gyűjteni a nyertes játékokat.  Még csak 11-nél tartok.