Mickey webnaplója

Nyelvelek
Van a miatyánkban egy mondat, amit sokan félreértenek. Ne vígy minket kísértésbe (ti. ne engedd, hogy kísértésbe essünk). Túl azon, hogy mit takar a mondat, a vígy szóról kívánok megemlékezni. A vígy szó a visz ige felszólító mód egyes szám második személyű rövid alakja (a hosszabb alakja vigyél volna). Mind a rádióban elmondott olvasó hallgatásakor, mind a misén ismételten azt hallom, hogy sokan tévesen mondják: ne végy minket kísértésbe. Ez érthetetlen ebben a formában. Ugyanis ennek végy szónak a hosszabb formája a vegyél. Az inkriminált mondatban: …és ne vegyél minket kísértésbe?! Teljes képzavar.
Ami pedig a liturgikus nyelvezetet általában illeti, a szövegek jobbára barokkosak.
Ha valami nehezíti a hit terjedését, akkor joggal gondolhatunk többek között arra az akadályra, amit az archaikus hangvételű, nyelvezetű imaszövegeink hordoznak. Előszeretettel alkalmaz ilyen szófordulatokat a népénekek gyűjteménye: Hő imáit „gyermekidnek…” Mi indokolja ezt a nyakatekertséget? (birtokviszony indokolatlan cseréje, a gyermekid avíttsága). A hívek visszatérő mondata így szól: „Üdvözíts bennünket világ Megváltója, ki kereszted és feltámadásod által megmentettél minket.” A mai mindennapi beszédben soha nem azt mondjuk, hogy ki, hanem hogy aki.      
Nem állítom, hogy ha a „fentebb nem”-ről átállnánk a mai magyar nyelvre, számottevően megsokasodna a megtérések száma. De hogy megkönnyítené a szövegek értését, az csaknem evidens.
Elég arra gondolni, amit Lomb Kató említ egyik könyvében, hogy a német lány Jókai regényein tanult meg magyarul, és amikor barátja felől faggatták, így felelt: „Délceg, ámde igen kevély.”  Meglehetősen idegen a mai fülnek. Úgy kell újra értelmezni: Magas, arányos termetű és egyenes tartású férfi, aki viszont pöffeszkedő, gőgös, öntelt.
Mindez annak kapcsán foglalkoztat, hogy kóstolgatom Lackfi János verseit, aki nem habozik olykor már-már akár szlengbe is átcsapó nyelvezetet használni költeményeiben.
Kell az ő bátor áttörése, hogy rést vágjon a szokott merevségen.  
***
A bostoni reptéren két gép ütközött. Olvasom: „a pilóta a repülőgépen található telefonon tájékoztatta az utasokat, hogy egy másik repülőgép csapódott a hátsó farukba (sic!)”.
Kérdésem: Van első faruk is, esetleg egy középső faruk?