A könyvekkel való találkozás is találkozás. Néhány napja alig találtam könyvet a könyvmegállóban, s csak egyet hoztam haza, horgászelbeszéléseket. Pénteken viszont több olyanra akadtam, amik érdekelnek.
Spanyol társalgási szótár, német anekdoták, Kanada kortársfestészete, Bölcs mondások, Blog-világ.
- Spanyolul sose fogok megtanulni. Még csak a szövegértésig eljuthatnék, de amilyen tempóban azok beszélnek, agyam tán fel se fogja.
- A horgászosból egy mondat: „A vérbeli horgász, ha nem fog halat, kettőre hivatkozik: az időre és a helyre. Ha fog, akkor a tehetségére.”
Az Anekdoták németül vannak leírva. Ide egyet hozok saját fordításomban: „Beethoven egész életében hadilábon állt a matematikával. Már a szorzás is hétpecsétes titok volt előtte. Ha tudni akarta, hogy 13-szor 24 mennyi, akkor a 24-et 13-szor egymás alá írta, majd összeadta a számokat. Egyszer ugyanígy meg akarta tudni, hogy mennyi négyszer harminchat. Tehát négyszer egymás alá írta a harminchatot, összeadta a számokat és 224 jött ki!” (Mi tudjuk, hogy 144, igaz, Levi?)
- A bölcsmondásokból kettőt hozok ide: „Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba. (Márk evangéliuma)
„Az ég a bűneink miatt haragszik ránk, a világ az erényeink miatt.” (Talmud)
- A Blog-világból nem szívesen idézek, mert minden jogot fenntart a HGV-kiadó, de szabadon és nem hosszasan mégis ide hozok egy mondatot nem pontosan úgy, ahogy leíratott anno dacumál. Ennyit a jog megenged. „A blog szelep, a blog sziget, a blog játszótér, a blog ilyen-olyan hajlamok ideális közege, blablabla, és közben meg tényleg.” (Combfiksz)
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az Albertában kiadott album (The best contemporary Canadian Art) egyik képét meg tudom idézni szavakkal. A kép festője Claude Tousignant, címe: Monochrome orangé, mérete 129,5x129,5 cm. Tehát egy jó nagy négyzet egyenletesen sötétnarancs színűre festve. Olyan pont, mint egy színszvacs. Szintén Levi figyelmébe: Nem is olyan nehéz képet festeni.
***
Most abbahagyom a poszt-írást, mert gyönyörködni akarok a hidegfrontbetörésben.
Milyen is valójában? Fenséges. Nyugatról érkezik erős széllel. És kifújja a fővárost elkábító 37-38 fokos hőséget. Arra gondolok: azért volt érdemes kibírni a kánikula három napját, hogy megtapasztaljuk a hidegbetörés kontrasztos mivoltát. Átszellőzik a lakás, tisztul az ember agya, hatalmas nyugodtság vesz erőt rajtunk.
Valójában hány milliárd egyfelé fordított ventilátorral ér fel egy ilyen front? Ki tudja. Valamikor foglalkoztatott a gondolat, hogy a kínai verébüldözés mintájára el kellene rendelni, hogy a főváros valamennyi ventilátorát indítsák el nyugat-keleti irányban. Megmozdulna-e a szmog, a meleg légtömeg? Vagy csak az áramfogyasztás emelkedne fölöslegesen?
Utolsó kommentek