Mickey webnaplója

Jól néz ki! – szól egy mondás. A német kifejezés tükörfordításaként.
Ez jutott eszembe, mert kinéztem az ablakon. Jól néztem ki (jól kinéztem), és azt láttam, hogy a szemközti ablakok egyikén egy nálam jóval fiatalabb tulajdonos néz ki éppen. Ez egyre sűrűbben megtörténik.
Vegyük csak a saját épületünket.
Új ház volt, amikor kb. 34 éve beköltöztünk. A tizenkét eredeti tulajdonosból két család lakik még ugyanitt. E kettő közül mi vagyunk az idősebbek, csaknem évtizeddel öregebbek a másikaknál. Az idők során csupa fiatalabbak költöztek ide. Csak egy idősebb valaki jött ide, aki talán idősebb nálam.
Nemrég beleakadtam egy fura kérdésbe:
- Mikor köszöntek neked először csókolommal?
Már nem emlékszem rá. Talán akkor, amikor először azt mondta valaki nekem, hogy Miklós bácsi.
Arra viszont emlékszem, hogy jócskán ezelőtt egy cégkiránduláson vettünk részt, Komáromban és Pannonhalmán, amikor szembesítettek vele, hogy én vagyok a doyen a csoportban, és legidősebbként köszöntsem én fel a főnököt. Megtettem, de nagyon meglepődtem, mert én nem szoktam egy kirándulás legidősebb embere lenni. Nem is úgy éreztem magamat.    
A címbeli latin közmondást Hodie mihi, cras tibi (azaz: Ma nekem, holnap neked) ma még megfordíthatom. A dolog igaz, miközben tudomásul kell vennem, hogy gimnáziumi osztálytársaim fele már kiszállt ebből a világból. Hasonló lehet a helyzet a főiskolás társakkal is, bár friss adatom nincs róluk. Kortársaim egyike botorkál, más ízületi kopásokkal él, avagy éppen ilyen-olyan műtéteknek néz elébe.
Fiatalos allűrjeink olykor felélednek bennünk, de a korábban laposnak ítélt utcák enyhe emelkedőit egyre inkább számon tartjuk.
Az idő múlását mutatják az unokák, akik megjegyzik, hogy életük egy meghatározott részét velünk töltötték, és ezek az unokák már tini vagy twen-tini korukban leledzenek. 
Mi meg már mindketten elnyertük az adható legnagyobb kitüntetést. Oklevelünk van róla, hogy „minden kétséget kizárón mi vagyunk a világon a legjobb nagypapa/nagymama.” Ez igaz, hogy nem igaz, de jól esik ránézni.    
Korábbról van nekem egy törölközőm is, a legjobb apa felirattal. Elég jó törölköző. Szövegével ugyanaz a helyzet.
***
Ma reggel hallottam egy szösszenetet a rádióban. A publicista arról értekezett, hogy milyen kiváló is az ő unokája, és hogy nem esik messze az alma a fájától.
Igaz.
Csakhogy én meg Czakó Gáborhoz jártam újságírást tanulni, aki felhívta a figyelmünket arra, hogy a zsurnalisztának csaknem mindenről szabad írni a saját maga/maguk kiválóságát kivéve.