Mickey webnaplója

Érdekes interjú olvasható a FB-on. t.ly/DQK1h
Érdemes elolvasni.
Fábry Kornél – a mosolygós püspök – nyilatkozik többféle kérdésre válaszolva. Itt csak egyet emelnék ki.
„Olyan változó korban élünk – mondja –, ahol már nem tizennyolc év a generációk közti különbség, hanem három. A nagyszülők arra panaszkodnak: nem értik, hogy unokáik mit beszélnek egymás között, amikor egy-egy számítógépes játékról társalognak. Régen az idősebb generációk adták át a tudást a fiataloknak.”
Régen igen.  
Igen, régen.
Igen régen.
Ma a technika rakoncátlanul gyors változása miatt az idősek jó része (magamat is beleértve) valóban képtelen hozzáidomulni a fejlesztések szakadatlan jelentkezéséhez.
Ami pedig a továbbiakat illeti, a püspöknek nincs elmarasztaló véleménye a technikai csodákat illetően. Én még ott tartok, hogy a drogfogyasztáshoz hasonló tüneteket okoz a számítástechnikával élés zabolátlansága. A jó püspök meg azt erősíti, hogy meg kell tanulni okosan bánni ezekkel a soktudású eszközökkel. Ő is beszél elvonási tünetekről. Egyesek nagyon nem szívesen nélkülözik az információkat vég nélkül megjelenítő (toló, lökő) eszközöket.
Saját tapasztalatomat úgy fogalmaztam meg, hogy „hírmérgezés”-ben szenvedünk. Úgy vesz körül bennünket az információ-zuhatag, mint a víz a halat.  Észre se vesszük, hogy ebben a közegben lubickolunk, és kajáljuk, ha kell, ha nem. Évtizedekkel ezelőtt írtam, hogy akinek feltűnt már, hogy a tévének kikapcsológombja is van, az már nem élt hiába. Valaha azt is megállapítottam, hogy aki túl sok könyvet olvas, az nem ér rá élni. Volt is ezekben a kijelentésekben sok igazság.
Mindent mértékkel. 
De soha nem volt még annyira sokszerű kísértés a bambulásra, mint jelen korunkban. Nehéz ismételten meghozott racionális döntésünkkel lefékezni permanens kíváncsiságukat.
Most az mondom, hogy életünket az határozza meg, amire időnk zömét áldozzuk.
Vajon passzivitásra teremttettünk-e, avagy arra, hogy valósuljon meg bennünk a terv, az Isten akarata?
Ez itt a kérdés, felebarátaim az Úrban!