Lassan vége az atlétikai világbajnokságnak, lassan – remélem –vége a vörösriasztásnak, sajnos – úgy látszik – még lassabban lesz vége a szomszédban dúló proxy-háborúnak.
Van viszont, ami elkezdődött tegnap. Új szakasz az életünkben.
Ágoston unoka a PPKE-re iratkozik be, tegnap már érkeztek hozzánk,, s ő marad is nálunk – úgy néz ki, hosszasan – kosztos diákként. Megérkezésükkor azt mondtam, neki: „üdvözöllek a kollégiumban”.
Ma együtt mentünk misére. Először K.-t vittük, aki már az út szélén toporgott, aztán visszakanyarodtam a késlekedőkért.
Amikor a bevezető éneket megláttam kivetítve, feleséghez fordultam, mert igen érdekesnek, aktuálisnak találtam helyzetünket illetően. 133. zs. eleje jelent meg a falon: „Nézzézek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! Olyan az, mint a drága olaj a fejen…”
Olyanként hatott rám, mint üzenet a jövőnkre vonatkozóan.
***
Tegnap egyébként nálunk voltak a magyar unokák mind. Holnap M és E házassági évfordulóját ünnepli, Á. unoka meg neve napját. Isten éltesse őket, és Isten éltesse őt!
***
Zs. elmondta, hogy az immár hatvan éves zenék közül mennyire kedveli a the Shadows banda nótáit. Én is. Mutattam neki, hogy van egy három CD-s sorozatom tőlük. Le kellene másolni, hogy ezután mind a ketten hallgathassuk itt Bp-en, ő meg MMÓváron.
2023.08.27. 15:18 emmausz
Élünk és…
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9718202057
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek